A Kongói Demokratikus Köztársaság játékosai nyilatkozatot tettek az Elefántcsontpart elleni Afrika-kupa-elődöntő előtt. A háttérben az ország keleti részén zajló harcok állnak
Amikor szerda este Abidjanban felhangzott a két nemzeti himnusz közül az első, a sport háttérbe szorult. A Kongói Demokratikus Köztársaság játékosai az elején nem énekeltek együtt, hanem egyik kezükkel befogták a szájukat, a másik kezük két ujját pedig a halántékukhoz szorították, mint egy pisztolyt. A teljes stáb az oldalvonalnál, beleértve a francia edzőt, Sebastien Desabre-t is, szintén végrehajtotta ezt a gesztust. Csak körülbelül 15 másodperc után engedték le a karjukat, majd a játékosok egy része elénekelte a himnusz további részét. A csapat egy része fekete gyászszalagot is viselt a karján.
Mint azt a játékosok és az edzők utólag megerősítették, a jelzés hátterében a közép-afrikai ország keleti részén zajló harcok álltak. A lakosok szerint az M23 lázadócsoport nemrég megtámadta a stratégiailag fontos Sake városát, és menekülésre kényszerítette annak lakosságát. Szemtanúk szerint bombákat dobtak a városra. Az ENSZ szóvivője közleményében „regionális robbanásra” figyelmeztetett, és a csapatok és a biztonsági erők gyors megerősítésére szólított fel. Az ország keleti részén már jó ideje számos fegyveres csoport tevékenykedik.
Sportminiszter támogatásra szólít fel
„Üzenetet akartunk küldeni az egész világnak” – mondta Francois Kabulo Mwana Kabulo, az ország sportminisztere a házigazda Elefántcsontpart ellen 1-0-ra elveszített mérkőzés után. „Szükségünk van a nemzetközi közösség reakciójára, ahogyan az Ukrajnában és Palesztinában történt. Ez egy igazságtalan lázadás. „
A csapat ezért ki akarta használni az esemény jelentőségét, és engedélyt kért az Afrikai Labdarúgó Szövetségtől (CAF) a gesztus végrehajtására és a gyászlobogó viselésére. Ez utóbbi beleegyezett. „Remélem, hogy az üzenet eljut, mert szükségünk van a békére” – mondta Mwana Kabulo, aki szintén gyászzászlót viselt a mezén.
A Svájcban felnőtt Charles Pickel középpályás is egyértelműen állást foglalt. „Ez egy nagyon nagy dolog, és senki sem figyel” – siránkozott. „Ez ma az egységünk jele volt, ma ez fontosabb, mint a játék. Meg akartuk mutatni a világnak, hogy mi történik ott”. A gesztus végrehajtása olyan dolog volt, „amit mindannyian együtt döntöttünk el” – folytatta Pickel. Desabre edző szerint a válogatott „a nemzeti büszkeség szimbóluma” a Kongói Demokratikus Köztársaságban. „Meg akartuk ragadni a mai alkalmat, hogy felhívjuk a figyelmet az ország keleti részén zajló atrocitásokra”.
A vereség azt jelentette, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság lemaradt első döntős szerepléséről az Afrika-kupán azóta, hogy 1968-ban megnyerte első és egyetlen címét. A válogatott ezért a torna utolsó mérkőzését szombaton játssza a harmadik helyért folyó rájátszásban Dél-Afrika ellen.
