A Forma-1 elveszíti egyik legnépszerűbb pilótáját: Daniel Ricciardo utolsó nagydíján versenyez, Frederik Hackbarth elkísérte Szingapúrba
A szurkolók által a „nap versenyzőjének” megválasztott versenyző, ráadásul a leggyorsabb futamkör, ráadásul a Racing Bullban – napnál világosabb, hogy így is a legjobb aludni versenyhétvégi rovatunkban. Ám Daniel Ricciardo története ezen a hétvégén Szingapúrban korántsem ilyen egyszerű.
Valójában néhány nappal a nagydíj előtt kezdődik. Ralf Schumacher a Skyon végre elárulta, amit a jobban informált Forma-1-es újságírók már egy ideje tudnak: Szingapúr lesz Daniel Ricciardo utolsó versenye. A Red Bull Austintól a junior Liam Lawsonra akar támaszkodni.
Ezt azonban hivatalosan nem közölték, még Schumacher kiszivárogtatása után sem. Ehelyett méltatlan látványosság veszi kezdetét Szingapúrban: Ricciardót, akit már régóta tájékoztattak a döntésről, csütörtökön a sajtó elé dobják a médiatalálkozókon, és úgy forgathatja, ahogy akarja – nem tud kibújni a dologból, csak hivatalosan nem mondhat semmit.
Ennél is rosszabb a csapatért felelősök bambasága: amíg nem történt kommunikáció, addig Christian Horner és társai szerint minden nyitott – az ismert tények ismeretében nemhogy közepes, de teljes PR-katasztrófa. Helmut Marko legalább a Sky-interjúban a sorok között nagyon is világossá teszi, hogy Ricciardo útja merre tart – nevezetesen hazafelé.
Pontosan 18 évvel azután, hogy a Red Bull-kozmoszban tett utazása egy estorili junior teszten kezdődött, méghozzá éppen a Red Bull jelenlegi pilótája, Sergio Perez elleni szétlövésben. Akkor Ricciardo kerekedett felül, de ma már, a Racing Bullsnál egy vegyes, ingadozó teljesítményekkel tarkított szezon után már nem hiszik, hogy olyan jelentősen jobb lenne a Red Bullnál a mexikónál, hogy megérné a váltás.
Mivel a visszatérési terv, a csúcscsapatba való visszatérés Netflix-narratívájával így de facto megbukott, a Red Bull már nem látja szükségét annak, hogy a 35 éves versenyzőnek a B csapatban blokkoljon helyet. Azonban, mint mindig a Forma-1-ben, itt is mindenekelőtt a szerződések, záradékok és szponzori megállapodások létező konstrukciója áll, amely a jelek szerint megakadályozta, hogy egyértelmű legyen, hogy Ricciardo kivehesse jól megérdemelt szabadságát.
Düh, elfogadás és egy utolsó hivatalos aktus
A kiskapuk, mint például a tartalékversenyzőként való visszatérés a másodosztályba, következésképpen ezúttal sem léteznek majd. Az erről szóló sajtóközlemény még a héten várható, de nem hétfőn, hogy a hétvégi bújócska ne tűnjön olyan nevetségesnek, mint amilyen végül is volt.
A zárt ajtók mögött a paddockban úgy hírlik, hogy Ricciardo eleinte nem fogadta túl jól a döntést, és érthető módon bosszús volt. Időközben azonban beállt egyfajta beletörődés. Ezt maga az ausztrál is megerősítette vasárnap a futam után, mondván, hogy „megbékélt vele”, ha ennyi volt számára a Forma-1, amelyben sikeres karriert tudhatott maga mögött
És ez a béke is a kulcsszó. Daniel Ricciardo azért alhat végre újra nyugodtan a Szingapúri Nagydíj utáni éjszaka, mert „az egész szarság, ami itt folyik”, ahogy ő maga nevezte a szombaton körülötte zajló médiakampányt és házi cirkuszt, végre véget ért.
Így nem csoda, hogy Ricciardo személyes megkönnyebbülése a futam után még a melankólia előtt is eluralkodott. A nyomás elmúlt, a „mézesmázos borz” hirtelen még a mosolyát is megtalálta újra, amit egész hétvégén hiába keresett
Ez volt Ricciardo érzelmes búcsúja az F1-től
És: ismét jól érezte magát a pályán, a legvégén friss gumikon futotta meg a leggyorsabb kört. Egy kis búcsúajándék a versenycsapattól távozó pilótájának. Természetesen a főcsapat Red Bull és a világbajnok Max Verstappen örömmel fogadja az egy ponttal kevesebbet, amit a McLarennel szembeni világbajnoki küzdelemben veszítenek ezzel.
De aki ismeri Ricciardót, az azt is tudja, hogy nem akarta kihagyni az utolsó, repülő kvalifikációs kört – egy olyan utcai pályán, amelyet nagyon szeret, és amelyen 2014 és 2017 között zsinórban négyszer végzett a dobogón -, hanem még egyszer ki akarta élvezni az érzést a szolgálati autójában. Főleg, hogy ez lehetőséget adott neki arra, hogy valahogy mégiscsak elbúcsúzzon, méghozzá egy kis felkiáltójellel
Általában vasárnap is érezhető volt, hogy az ausztrál bizonyos dolgokat másképp csinál a rutinjaiban. Amikor kiszáll az autóból, Ricciardo rendkívül sokáig időzik, ahogy a verseny után a média karámban is teszi. Minden tévécsatornát végigjár, utána az írók gárdája következik, és mindenhol hosszasan beszél – szinte mintha minden egyes másodpercet ki akarna élvezni egy aktív Forma-1-es pilóta életéből.
Ricciardo a verseny vége után majdnem egy órát tölt azzal, hogy csak interjúkat ad. „Minden bizonnyal érzelmes volt” – meséli nem sokkal később a Racing Bulls vezérigazgatója, Peter Bayer. Ezt követően védence visszamegy a boxutcába, a csapatához, ahol az ausztrál az utolsó munkanapja végén hosszasan elidőzik szerelőivel, mindenkitől külön-külön elbúcsúzva.
Nincs ez másképp utána sem, amikor a boxutca mögött egy kis csapat fotós és újságíró, köztük én is, várja őt. „Nagyra értékelem” – mondja nekem, miközben még egyszer utoljára pacsizunk. Egy gyors vállveregetés, és persze egy utolsó vigyor, aztán már el is tűnt…
