A Muhammad Ali és George Foreman közötti küzdelem „Rumble in the Jungle” néven vonul be a történelembe. A kinshasai csata politikai kérdés is volt
Kinshasában még nem virradt fel a nap, de a hőmérő máris 30 fok feletti hőséget mutatott, plusz 90 százalékos páratartalmat.
A 100 ezren a ring szélén azt skandálták, hogy „Ali, boma ye” (Ali, öljétek meg) – Muhammad Ali pedig ütött, ütött és ütött és ütött. És bizony, George Foreman, ez a legyőzhetetlennek tűnő, arrogáns, önelégült bajnok minden osztályban először kezdett meginogni – majd elesett.
Ali életben hagyta Foremant, de a 8. menetben megölte a legyőzhetetlen bajnok mítoszát, és végleg halhatatlanná tette magát.
„Rumble in the Jungle” mint szenzációs küzdelem
Az 1974. október 30-i, „Rumble in the Jungle” néven a történelembe beírt küzdelem nyolcadik menetének vége előtt az addig 40 mérkőzésen veretlen Foremant az akkor 32 éves Ali megtörte.
Ali magasan és szélesen állt riválisa fölött, akit Zach Clayton bíró különösebb sietség nélkül számolt ki. Aztán a győztes látszólag súlytalanul ugrándozott a sarokba, és hagyta magát ünnepelni, ami valószínűleg minden idők legnagyobb bokszszenzációja volt.
A „Rumble in the Jungle” sokkal több volt, mint egy ökölharc. Ali Foreman ellen, Afrika közepén, a promóter Don King mindkét bokszolónak garantálta az akkoriban irreálisnak számító, fejenként ötmillió dolláros honoráriumot, amelyet Mobutu Sese Seko, az akkori Zaire (ma Kongói Demokratikus Köztársaság) diktátora finanszírozott.
Ezeknek a különleges körülményeknek is köszönhető, hogy a harcra évszázados, óriási kulturális jelentőségű eseményként emlékeznek, amelyet dalokban (Johnny Wakelin – „In Zaire”, The Fugees – „Rumble in the Jungle”) és filmekben, például az 1997-es „When we were Kings” című Oscar-díjas dokumentumfilmben örökítettek meg.
Muhammad Ali esélytelenebb volt George Foreman ellen
JMíg Foreman veretlenül indult a meccsre, Ali már nem volt hibátlan, miután 1971-ben elveszítette az „Évszázad Harcát” Joe Frazier ellen – akit aztán „Big George” két évvel később trónfosztott -, 1973-ban pedig újabb vereség következett Ken Norton ellen, Ali fénykora lejártnak tűnt. Bár Ali megnyerte a Frazier elleni első visszavágót, sok megfigyelő várta a Foreman elleni végső demizsonizációt.
A forrón várt összecsapás előtti feszültséget fokozta, hogy a mérkőzést öt héttel elhalasztották, miután Foreman az edzésen mély vágást szenvedett a szemén. A gong ezután 1974. október 30-án, helyi idő szerint hajnali háromkor szólalt meg, az Egyesült Államokban október 29-én főműsoridőben
Ali sziszeg Foremanre: „Nincs több?”
Amire ezután a ringben történt, arra senki sem számított, legkevésbé Foreman. Foreman ütötte-verte Alit, de Ali jóval hátrébb esett a köteleknél, amelyeket legendás edzője, Angelo Dundee a szokásosnál sokkal puhábbá tett.
Ali feje szinte mindig Foreman hatósugarán kívül volt, és a testére mért ütéseket alkarjával tompította.
„Rope a dope” volt a neve ennek a kötéltáncnak – ugyanolyan hatásos, mint a fiatal Ali híres „Lebegj, mint egy pillangó, csípj, mint egy méh”.
„Csak ennyit tudsz, George, csak ennyit tudsz?” – sziszegte Ali. A hatodik menetre Foreman kezdett elfáradni, teljesen kimerült – Ali pedig még mindig ide-oda ugrált a ring kötelein: „Üsd ki magad, babám. Nem vagy bajnok!”
És ekkor, 22 másodperccel a nyolcadik menet vége előtt Ali lecsapott. A kötelek közül néhány gyors jobbegyenessel jött le, majd két pontos bal-jobb kombinációval folytatta, és összesen kilencszer találta el Foreman fejét. Mintha lassított felvételen történt volna, az elpusztíthatatlan férfi a földre került, képtelen volt felállni saját erejéből.
Foreman megtört a vereségtől
Ali újra bajnok lett, és még évekig az is maradt, beleértve a hasonlóan legendás „Thrilla in Manila” mérkőzést Frazier ellen 1975-ben, mielőtt Leon Spinks 1978-ban végleg véget vetett a néhai Ali korszakának.
Foreman viszont soha nem heverte ki az Ali elleni vereséget, és 1977-ben abbahagyta, miután újabb keserves vereséget szenvedett Jimmy Youngtól.
Csak 1994-ben, többszöri visszatérés után, későn és meglepő módon tért vissza a világbajnoki trónra Michael Moorer ellen, amit aztán az Axel Schulz elleni botrányos meccse csökkentett