A Big Boss Man nyomot hagyott a régi WWE-időkben – és a későbbi sztárokban is olyan módon, amit nem mindenki ismer. Ma 20 évvel ezelőtt, túl korán halt meg
Hulk Hogan riválisa volt az 1980-as években és Stone Cold Steve Austin ellenfele az Attitude Era-ban. A kilencvenes évek elejének pankrációrajongói, amikor a boom átgyűrűzött az USA-ból Németországba, úgy emlékeznek rá, mint a WWF akkori közönségkedvencére. Az új évezredben a későbbi szupersztárok, John Cena és Brock Lesnar tanítómestere volt.
Raymond „Ray” Traylor, akit leginkább Big Boss Man néven ismerhetünk, olyan pankrátorsztár volt, aki három WWE-generációt formált meg – és nyomot hagyott az egykori rivális WCW-ben és Japánban is. Sehol nem lépett be a showmeccsek ringjébe, ahol nagy sztár volt, de mindenhol feltűnő figura volt, akire kedvezően emlékeztek – a rajongók és a kollégák egyaránt.
A teljes pankrátor élete azonban hirtelen és túl korán ért véget: 2004. szeptember 22-én, mindössze 41 évesen, szívproblémák következtében elhunyt a WWE későbbi Hall of Fame tagja.
A WWF Hulk Hogan ellenfeleként hozta őt
A volt börtönőrt – aki 1963. május 2-án született a Georgia állambeli Marietta városában – az 1980-as években fedezték fel a pankráció számára. A WCW elődligájában, a Jim Crockett Promotionsnál a legendás Dusty Rhodes ismerte fel elsőként a nagyobb potenciált a mozgékony nehézsúlyúban: megalkotta számára a „Big Bubba Rogers” testőr karaktert, és riválisként építette fel.
A japán AJPW-nél töltött idő után, ahol a nem sokkal később meggyilkolt Bruiser Brody partnereként versenyzett, a WWF főnöke, Vince McMahon felvette őt Crocketthez hasonló szerepkörre: Traylor profi múltját felhasználva a WWF egy gonosz igazságosztó szerepébe kötötte, aki ellenfeleit a ringhez bilincselte, és gumibottal dolgozta le őket.
A Főnökembert a szupersztár Hogan riválisaként építették fel, akit 1989-ben egy acélketrec mérkőzésen kihívott a WWF címért. A Boss Man egy nagy mérkőzést is vívott partnerével, Akeemmel (csapatnév: The Twin Towers) a Hogan és a „Macho Man” Randy Savage alkotta „Dream Team” („The Mega Powers”) ellen – ez volt az eszköze a Hogan és Savage közötti nagy, megrendezett szakításnak és az azt követő viszályuknak.
A kilencvenes években a Főnökember aztán a gonosztevő szerepéből a hős szerepére váltott. A „Hard Times” című jellegzetes témájával ezentúl ő volt a jó törvény embere, és a korszak színes gazemberei ellen harcolt: Ted DiBiase, a „Million Dollar Man”, Mr. Perfect (a színfalak mögött jóban volt vele) Bobby „The Brain” Heenan menedzserrel, Nailz és a Mountie (Jacques Rougeau)
Ez utóbbi volt az ellenfele a Boss Man vitathatatlanul leghíresebb mérkőzésén: az 1991-es SummerSlamen egy „Jailhouse Match”-ben legyőzte a nagyszájú francia-kanadai férfit, aki emiatt egy éjszakát börtönben töltött.
Brock Lesnar és John Cena is tanult tőle
J1993-ban a Főnök elhagyta a WWF-et és visszatért Japánba, ahol olyan távol-keleti legendákkal osztozott a ringben, mint Mitsuharu Misawa és Kenta Kobashi különböző tag team párharcokban – és ahol saját, gyakran alulértékelt tehetségét jobban megmutatta a ringben, mint az USA-ban.
Ezután a WCW-hez került, ahol „The Boss”, „Guardian Angel” és ismét Big Bubba néven, valamint valódi nevén is versenyzett, és tagja volt a Hogan, Kevin Nash és Scott Hall köré szerveződött forradalmi New World Ordernek is.
1998-tól a WWF ismét nagyobb szerepet szánt neki: a főnök McMahon végrehajtójaként az akkoriban szuperfigurává emelkedő Steve Austin elleni viszályokban. McMahon „Testületi csapatának” alaptagjaként ő volt a hasonlóan népszerű D-Generáció X ellentéte is, és szerves része volt a gyakran giccses, de népszerű „Hardcore Division”-nek.
2000-ben a Főnökembernek volt egy másik címvédés is az akkori bajnok Big Show ellen – amely azonban ügyetlen melléfogásként maradt meg az emlékezetben: Big Show elhunyt édesapja elleni ízléstelen megjegyzéseken és tetteken alapult. A WWE-korszak másik tipikusan vicces vétke: az Al Snow-val folytatott viszály, amelyben a Főnök állítólag megölte Snow kutyáját, „Peppert”, és steakként tálalta fel neki.
A WWE-nél töltött utolsó éveiben a Főnökember egyre kisebb szerepet játszott, de veteránként és végül feltörekvő edzőként átadta tapasztalatait a fiatalabb generációnak. Lesnar gyakran turnézott a Boss Man-nel karrierje korábbi éveiben, és később mentorként jellemezte őt, aki segített neki megtanítani a különleges szakma alapjait.
Az egyik partnere az utolsó mérkőzésen, amelyet a Boss Man 2002-ben az akkori WWE fejlesztési ligában, az OVW-ben játszott, az álarcos „Mr P”, azaz „The Prototype” volt – aki később valódi nevén, John Cena néven ünnepelte a nagy áttörést.
2004-ben halálos szívrohamot kapott
A Főnökember – akit a kollégák nagyon társaságkedvelőnek és inkább félénknek jellemeztek – a ringeken kívül botránymentes életet élt, feleségül vette gyerekkori szerelmét, Angelát, és karrierje lecsengésével ingatlanokkal és egy raktározási céggel kereste a kenyerét.
2004. szeptember 22-én hirtelen és váratlanul halt meg, amikor családlátogatás közben szívrohamot kapott. Családja szerint Traylor korábban nem panaszkodott egészségügyi problémákra, eltekintve a szokásos, fizikai megterhelés miatti fájdalmaktól és egy 2002-es motorbaleset következményeitől.
A Wrestling Observer beszámolója szerint Traylornak problémái voltak a fájdalomcsillapítók használatával, de korának sok kortársával ellentétben őt nem hozták összefüggésbe szteroidokkal való visszaéléssel – elhízása és stresszes „úton lévő” élete inkább problémás következményekkel járt. „Ray Traylor jó srác volt, de nem feltétlenül volt egészségügyi fanatikus” – írta útitársa, Jim Duggan önéletrajzában.
A Boss Man két lányt hagyott hátra, akik édesanyjukkal együtt 2016-ban
elfogadták a WWE posztumusz Hírességek Csarnokának kitüntetését a Boss Man számára.
