Luke Smith a-tól; előzetesben megtekintette a „Drive to Survive” új évadának nyolc epizódját, és elárulja, mitől érdemes – a megszorítások ellenére – ezúttal is megnézni
Amíg a Forma-1 rajongói izgatottan várják az új szezon kezdetét, az utolsó néhány napot a „Drive to Survive” negyedik évadával tölthetik el, amely most pénteken (március 11-én) debütál hivatalosan a Netflixen.
A sorozat óriási sikert hozott a Forma-1 számára, a rajongók mellett egy hatalmas új közönséget is elért, és szélesítette a rajongók körét.
A 3. évad új csúcsot jelentett a Drive to Survive számára, mivel a Netflixen világszerte az első helyen landolt, és felülmúlta az első évadot, ami a streaming körökben elsőnek számít. Mégis, a 4. évad vitathatatlanul a sorozat eddigi legfontosabb évada.
Max Verstappen visszautasította
A „Drive to Survive” történetében először van egy igazi címmeccs a Netflix számára. Max Verstappen (Red Bull) és Lewis Hamilton (Mercedes) párharca az egész szezon természetes középpontjában áll, és a nyitó epizódban jól meg is van rendezve.
Bár a régi rajongók számára helyenként kissé alapvetően egyszerű, jó felfrissülést nyújt azoknak, akik csak a Netflixen keresztül fogyasztják a Forma-1-et.
Verstappen hiánya azonban az egész szezonban érződik. Tavaly azzal vádolta meg a Netflixet, hogy szándékosan manipulált bizonyos nyilatkozatokat, és nem állt rendelkezésre interjúkra. A történet nagy részét tehát a Red Bull csapatfőnöke, Christian Horner meséli el.
Feszültség a Red Bull és a Mercedes között
Rövidesen átveszi a rosszfiú szerepét, és rendszeresen gúnyolódik Toto Wolff felé – például amikor meglátja őt a tévéképernyőn, és azt mondja: „Ó, fogd be, a fickónak fogalma sincs”. Ez gyorsan eléggé ismétlődővé válik, és a rivalizálás árnyaltabb ábrázolása is jól jönne.
Hamilton a szezon során ritkán jut szóhoz, de az interjúi sokatmondóak. Az egyik legérzékenyebb pillanat az, amikor Wolffnak beszél a Baku miatti csalódottságáról – és arról, hogy fél, hogy a Brit Nagydíj előtt újra elkapja a kovidot. Ez az a fajta betekintés, amelyet csak a Drive to Survive tud nyújtani.
Verstappen mellett sok más hiányosság is érezhető a sajtó rendelkezésére álló nyolc epizódból a sajtó megjelenésekor. Fernando Alonso és Sebastian Vettel alig szerepel, míg a Ferrari csak periférián szerepel a két McLaren-dominált epizódban.
A sorozat a személyiségekből él
Mint ahogy a harmadik évadban, ahol a Lando Norris és Carlos Sainz közötti csapaton belüli rivalizálást vitték a végletekig, úgy most is az az érzésünk, hogy a Norris és Daniel Ricciardo közötti feszültséget sem ábrázolják teljesen korrekt módon.
A „Drive to Survive” mindig is a személyiségekből táplálkozott, és ez az évad sem különbözik ettől. Ricciardo visszatalál a régi erősségéhez, még ha a monzai győzelmi epizódja helyenként kicsit el is marad, és üdítő az olyan emberek bevonása, mint Susie Wolff és Geri Horner.
Az egyik csúcspont az, amikor Yuki Tsunoda megmutatja a teljesen szűretlen oldalát egy Esteban Oconnal közös epizódban. Különleges párosítást alkotnak az Alpine és az AlphaTauri között a konstruktőri bajnokság 5. helyéért folytatott küzdelemmel, és boldogan kaphattak volna egy-egy saját epizódot.
Az utolsó két epizód körül tippelek
Haas és a Netflix kultikus hőse, Günther Steiner is újra fókuszban van egy epizód erejéig. Ezúttal azonban kissé feszült a helyzet. A cselekmény középpontjában Nikita Masepin nehéz debütálása és apja, Dmitrij befolyása áll, aki azzal fenyegetőzik, hogy megvonja a támogatást, mert attól tart, hogy Nikita hátrányba kerül Mick Schumacherrel szemben.
A legnagyobb kérdőjel az évad utolsó két epizódja mögött van, amelyek még nem kerültek a média elé. A világbajnokság befejezésével foglalkoznak.
A Netflix számára ez egyfajta egyensúlyozás: miközben a sorozat célpiaca indokolhatja a nagyobb kreatív szabadságot, az Abu-Dzabi döntés körüli viták miatt nagyon pontosan kell kezelni a dolgot, hogy ne idegenítsék el a hagyományos Forma-1 rajongókat.
Ez lesz a legnagyobb teszt a Drive to Survive negyedik évada számára, amely a fent említett okok miatt továbbra is nélkülözhetetlen, de a közelmúlt Forma-1-es történelmének egyik legrobbanékonyabb szezonjában kissé hiányos a mélysége.
