Az Arsenal FC nyalogatja a sebeit a Münchenben elszenvedett 1-0-s vereség után. A lényeg, hogy megérdemelt volt a kiesés az FC Bayern ellen a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében. Az okok – és hogy min kell javítani
Bukayo Saka nem akart nyilatkozni, akárcsak a legtöbb kollégája. Az angol válogatott játékos lehajtott fejjel, üres tekintettel hagyta el a München Aréna vegyes zónáját. Legalább egy szurkoló szelfi-kérésének eleget tett, és egy félmosolyra kényszerítette magát.
Ezután továbbsétált a kijárat felé, és mint sok Arsenal-szakembernek azon az estén, neki is hasonló gondolatok járhattak a fejében: Miért estünk ki, miért maradtunk el szinte mindannyian a lehetőségeinktől? Mi lesz ezután?
Azt, hogy tényleg elgondolkodott-e ezen, vagy sem, az az ő titka marad. Kézenfekvő lenne, ezért csatlakozzunk a válasz kereséséhez.
Az Arsenal azért esett ki, mert nem az erősségeire játszott
A sokszor banális magyarázat ezúttal is érvényes, mégis, a felismerés, hogy az ellenfél eggyel több gólt szerzett, ebben az esetben jelentős. Hiszen a Bayern csak egyet lőtt, Joshua Kimmich fejesét. Az Arsenal tehát nem szerzett gólt, a második félidőben gyakorlatilag nem volt igazi gólszerzési lehetősége, és mindenekelőtt nem azt a csapatot képviselte, amelyik a második helyen áll a Premier League bajnoki versenyfutásában.
Az Arsenal azért esett ki, mert nem az erősségeinek megfelelően játszott: Az ellenpréselés csak félszívvel ment, az egy az egy elleni szituációkat nem valósították meg elég bátran, olyan támadási minták, amelyek korábban már számtalanszor sikerre vezettek, például keresztpasszokkal vagy a büntetőterületre és a büntetőpont felé visszapasszokkal mint végső asszisztokkal, alig-alig jöttek létre, és amikor igen, akkor is szánalmasan hibáztak (Gabriel Martinelli). Támadójátékukat tekintve az Ágyúsoknál csak ágyúk voltak a pályán, de azokkal még a verebeket sem ijesztették volna meg
És mivel gyakorlatilag minden egyéniségük nem volt a legjobb formáját nyújtva, képtelenek voltak megoldásokat találni a szenvedélyes Bayern-védelem ellen, és úgy tűnt, váratlanul érte őket, amikor a házigazdák a szünetről kijöttek, és a nap góljával megkoronázták legjobb szakaszukat
Saka-t nem engedi ki Mazraoui és Guerreiro
Saka maga sem vett részt a szerdai gólszerzésben – ez korábban még soha nem fordult elő vele a Bajnokok Ligájában vagy az Európa Ligában, amikor végigjátszotta a meccset, és legutóbb három és fél éve fordult elő vele a Premier League-ben, az Aston Villa elleni 3-0-s vereség alkalmával. A ballábas játékost a jobb lábas Noussair Mazraoui játszotta át, akit viszont Raphael Guerreiro segített ki, aki a korai szakaszban egy metsző passz kivételével jól teljesített
Gabriel Martinelli hibahatárral
Az Arsenal edzője, Mikel Arteta természetesen keserűen csalódott volt a meccs után, mondván, hogy „a hibákat büntetik a Bajnokok Ligájában”, és bizonyára különösen Gabriel Martinellire gondolt, aki a döntő gólt megelőzően egy hiba kalaptrükköt produkált. Először is, nem tudott nyomást gyakorolni a labdát birtokló Kimmichre, ugyanakkor olyan rosszul állt, hogy hagyta Leroy Sanét meglépni, hogy aztán kikapcsoljon, és csak akkor vegye fel újra Kimmich futását, vagy regisztrálja, amikor már túl késő volt. A dolog iróniája: a tempó az egyik oka annak, hogy a brazil általában ott van a kezdő tizenegyben, itt viszont mentálisan és fizikálisan is hiányzott belőle
Az, hogy az Arsenal kiesett, immár ötödször a Bayern ellen, nem szégyen és nem dráma. Elvégre a klub utoljára 15 évvel ezelőtt jutott elődöntőbe, és ezúttal is lemaradtak. De Arteta volt az, aki a londoniakat egyáltalán visszahozta a nemzetközi rivaldafénybe. Ugyanakkor ő is rá fog jönni, hogy milyen következetlen szezonja volt az FC Bayernnek, így nehéz megmondani, hogy mikor lesz újra ilyen jó esélyük a legjobb négy közé jutásra. Ami a fejlődést illeti, a kiesés valószínűleg nem fogja felborítani sem a klubot, sem a csapatot. A Bajnokok Ligája megnyerése nem volt kötelező, de azt is látni kell, hogy idegenben ez kevés, hiszen Portóban kikaptak. Hogy erősítésre van szükségük a kapuban, a hátvédeknél és a hátsó hatosban – még egy olyan nagyszerű játékos, mint Jorginho sem lesz fiatalabb, és gyakran küzdött Jamal Musialával.
És akkor ott van az általános szerkezet kérdése. Declan Rice-t (Németországban) szuperholding hatosként ünneplik, de nyolcas poszton játszik, amihez valójában hiányzik az esze. Kai Havertz egy futó- és gólerős nyolcas, de középcsatárt játszik. Ez időnként működik, igen, de ő nem egy olyan kilences, mint Harry Kane vagy Niclas Füllkrug. Így a német válogatott is elesett Münchenben. Gabriel Jesus egy játszó kilences, néha túl díszes, nem egy következetesen gólerős góllövő
Három elpuskázott bajnoki esély
Az Arsenal három bajnoki esélyt is elpuskázott, a Ligakupában a West Ham ellen korán, az FA-kupában a Liverpool ellen hazai pályán, most pedig a Premier League-ben Münchenben. A Premier League-ben a Manchester City és az FC Liverpool két olyan riválisa a bajnoki címért, amely gyengélkedik, és nem csak a mostani európai kupakört tekintve. A Cityvel ellentétben az Ágyúsoknál nincs a saját kezükben a bajnoki cím, de az esélyek még mindig adottak.
Tavaly nagy előnyt és óriási lehetőséget pazaroltak el, ezúttal ismét nem sikerült az élen maradniuk. Az Arsenal tehát már nem az a csapat, már nem az a klub, amelyik ütőképes, amelyik gyarapszik, ha trófeákról van szó? Egy csapat, amelyből nem a klasszis hiányzik, hanem a mentális keménység? Ez a gondolat megfordulhatott a fejében szerdán az Arénában. Talán Saka fejében is kísértett