Monaghan minden versenyen egyetlen célt követ: az angol tökéletes versenyautót akar biztosítani Fernando Alonsónak
Budapest, 2003. augusztus 24.: A Magyar Nagydíjon Fernando Alonso a még mindig fiatal Forma-1-es pályafutása első győzelmét ünnepli. A spanyol egyúttal minden idők legfiatalabb nagydíjgyőztesévé koronázza magát. Nem sokkal a célba érkezés után a Renaul pilótája örömében a levegőbe emeli az öklét. Ugyanakkor a rádión keresztül dicséri csapatát: „Köszönöm. Egyszerűen fantasztikus vagy.” Versenymérnöke, Paul Monaghan nem habozik válaszolni: „Nos, versenyzőnek sem vagy rossz…” – viszonozza ironikusan a bókokat.
Ez a jelenet bizonyítja, hogy Alonso és Monaghan milyen jól kijönnek egymással. Nem csoda: bár a versenypályán a sikerhez az egész csapatra szükség van, egy nagydíjhétvégén a spanyol és az angol együtt töltik a legtöbb időt.
A 35 éves Monaghan már négy éve dolgozik versenymérnökként a Renault csapatnál. 1990-ben a McLarennél kezdte pályafutását a fejlesztési részlegen. Innen a különleges projektek osztályára vezetett az útja, mielőtt 2000-ben az „Equipe Jaune”-hoz került. Már a következő szezonban Jenson Button kapcsolattartója volt az autó beállításával kapcsolatban a Grands Prix-hétvégéken. A szezon során versenymérnökké léptették elő.
„Már a kezdetektől fogva lenyűgözött a csapat különleges légköre” – emlékszik vissza Monaghan. „A Renault-s srácoknak különleges humorérzékük van. Ugyanakkor mindig nagyon koncentráltak, és rendelkeznek a szükséges ambícióval. Mindent egybevetve, a mi munkamódszerünk modellként szolgálhatna minden csapat számára.”
Monaghan meg van győződve arról, hogy a többi csapat versenymérnökei irigylik őt, amiért egy olyan tehetséges fiatal pilótával dolgozhat, mint Alonso: „Fernando minden bizonnyal az egyik legjobb versenyző a mezőnyben. Nagyon határozott, nagy önbizalommal rendelkezik, és bármilyen helyzethez pillanatok alatt alkalmazkodik. Ráadásul nagyon alkalmazkodó, és sokat tanul tapasztalt csapattársától, Jarno Trullitól.”
A versenymérnökök munkája nagyon egyszerűen leírható: Monghan Alonsóval együtt úgy hangolja a Renault R24-est, hogy a lehető leggyorsabb legyen. „Az én munkámban az abszolút bizalom a legfontosabb” – mondja az angol. „Fernando tudja, hogy száz százalékig számíthat minden javaslatomra. Mindig nagyon figyelmesen hallgatom őt, és hagyom, hogy a hangolási folyamatba beépüljenek a vezetői benyomásai.”
Az angolt ebben hatalmas tapasztalata segíti: „Egy új autón dolgozni különösen megterhelő a szezon elején. Egy év alatt az egyes folyamatok egyre inkább természetessé válnak. Néha elég egy apró gesztus Alonso részéről, és Monaghan tudja, mit kell tennie. Nagy előny, mert a Forma-1-ben minden másodperc számít – még a pályán kívül is. A 2004-es szezon előtt bevezetett szabályváltozások jelentősen korlátozzák a csapatok lehetőségeit az edzéseken.
Elkerülhetetlen tehát, hogy a lehető leggyorsabban meghatározzuk a versenyfelállást. „A Renault-nál több csapattag osztozik ezen a fontos és felelősségteljes feladaton” – írja Monaghan. „Rod Nelson felel a futómű beállításáért, Pat Symonds dolgozza ki a versenystratégiát, Jonathan Wheatley pedig azért, hogy a technológia tökéletesen működjön. Fernando sikerére sok embernek van döntő befolyása. Igazságtalan lenne mindent a Fernando és én közötti együttműködésre redukálni.”
Monaghan mégis különleges pozíciót tölt be: munkája sokkal több, mint az aerodinamikai leszorítóerőért vagy a lengéscsillapítók merevségéért való felelősségvállalás. Ő Fernando legközelebbi bizalmasa is a pályán. „Vigyázok a sofőrömre” – mondja Monaghan. „Számára soha nem lettem volna hektikus vagy ideges, mert az zavarta volna a felkészülését. Én egyfajta nyugtató hatású vagyok. Bizonyos értelemben én vagyok a legnagyobb rajongója. Én igen – és ez egy cseppet sem zavar…”
A Renault-csapat boxában kérdezősködni Paulról egy versenyhétvége alatt nem sok értelme van. Aki azonban a „pedálok” kifejezésre keres, az egyenesen Paul Monaghanhoz jut el. Az angol még 1992-ben kapta szokatlan becenevét, amikor még a McLarennél dolgozott. „Szinte minden versenyen újra kellett állítanom a pedálokat Gerhard Berger autóján” – emlékszik vissza. „Nagyon rövid időn belül elvesztettem a becenevemet a csapatban emiatt. És mit mondhatnék: amikor a Renault-hoz váltottam, az új nevem már régóta keringett a köztudatban – mindenki úgy ismert, hogy „Pedálok”… „
