Azt, hogy Sir Bobby Charlton milyen volt a futballpályán, kevesen tudják olyan jól megítélni, mint egykori csapattársa, Denis Law. A 83 éves játékos vágyakozva tekint vissza
A világ labdarúgásának hosszú történetében volt néhány különleges támadó trió. De melyikük mondhatja el magáról, hogy minden tagja egyszer megnyerte a rangos Ballon d’Or-t?
A Manchester United bronzba öntött „szentháromsága” ma már szoborként áll az Old Trafford előtt: George Best, Bobby Charlton, Denis Law. Már csak egyikük él. „Nagyon szomorú vagyok, mint minden futballszurkoló” – idézte a most 83 éves Law-t a Vörös Ördögök klubhonlapja a Charlton halálát követő napon.
A szélsődribbelő Best – egy északír – és a dinamikus játékmester Charlton mellett a skót Law volt a gólvágó, aki gyakran profitált a kétlábú angol erőteljes távoli lövéseiből. „Bobby olyan erősen tudott lőni, hogy a legtöbb kapusnak esélye sem volt” – emlékszik vissza. „És ha mégis sikerült tisztázniuk egy labdát, az olyan kényelmesen esett a lábam elé, hogy csak be kellett tolnom.”
Charlton, Law és Best alkották annak a United-csapatnak a magját, amely a pusztító müncheni repülőgép-szerencsétlenséget követő években, amely 1958-ban kiirtotta az ígéretes „Busby Babes” fél csapatát, visszatért a nemzeti és nemzetközi élvonalba. Kétszer voltak közös angol bajnokok, míg előbb Law-t 1964-ben, Charltont az 1966-os világbajnoki évben, végül a fiatal Bestet 1968-ban Európa legjobb játékosának választották.
Ennek a csapatnak a szíve Charlton volt, aki nagyban megkönnyítette csapattársai életét. „Öröm volt vele együtt játszani – lelkendezett Law. „Mindig tudta, hogy minden játékos hol van a pályán egy adott pillanatban, ami számomra egy valóra vált álom volt”. Law szerint ez az egymás iránti érzék volt az, ami a United Trinityt létrehozta – „ha valamelyikünknek rossz napja volt, a másik kettő azonnal észrevette. Ez volt az, ami olyan különlegessé tette a kötelékünket.”
