Az évszázad mérkőzése a Camp Nouban egy egész könyvnyi anyagot ad. Amit az Eintracht az FC Barcelona elleni 3:2-es győzelem alkalmával mutatott, az még egy nappal később is szinte szürreálisnak tűnik. Tisztelgés a pályán lévő tizenegy hősök előtt.
A történetíró
Koromfekete éjszaka volt Kevin Trapp számára öt évvel ezelőtt, amikor a Barcelona ellen a Camp Nouban 4-0-ra megnyert első mérkőzés után ő és a Paris St Germain 1-6-ra kikapott, és kiesett a Bajnokok Ligája legjobb 16 között. Az életben nem mindig van lehetőséged arra, hogy átírd a történelmet. A német válogatott kapus számára azonban a sors szerencsés fordulata a Betis Sevilla elleni továbbjutást követő sorsoláson jött.
Amikor csütörtök este 20.09-kor az Eintracht-szurkolók dübörgő éljenzése közepette belépett a ringbe, miközben bemelegített és integetett a szurkolóknak, a 31 éves játékos önbizalmát magasan a lelátó teteje alatt lehetett érezni. Trapp az egész meccs alatt hatalmas nyugalmat és szuverenitást sugárzott. Legnagyobb pillanata az 55. percben jött el, amikor egy fantasztikus lábbal történő mentéssel megakadályozta az 1:2-t Pierre-Emerick Aubameyang ellen – ez egy kulcsmomentum volt.
The Phoenix
Almamy Toure úgy támadt fel, mint főnix a hamvaiból. Régi, korábbi életében „könnyűvérű testvérnek” tartották, aki hajlamos volt a koncentráció hiányára és az egyszerű hibákra. A Camp Nouban viszont a legmagasabb szinten védett, és csak néhány jelenetben maradt alul. Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert Toure a 19. játéknap óta nem szerepelt a kezdő tizenegyben, és mindenféle meccsritmus nélkül dobták be a mélyvízbe. A mérkőzés előestéjén azonban Oliver Glasner edző nem hagyott kétséget afelől, hogy a 25 éves játékos megfelel a feladatnak: „Nem kell tíz órán keresztül fecsegnem neki, hogy holnap kérem, teljesítsen. Almamy mindig szuperül edzett, és mindig ott volt.”
A Mount Everest Karintiából
Martin Hinteregger története gyorsan el van mesélve: Az osztrák, akárcsak az első mérkőzésen, szinte mindent tisztázott, amit a két csatársor nem tudott védeni, és sokkal több volt, mint a csapat sziklája. Mivel a Mount Everest már máshol is létezik, itt az ideje, hogy egy hegyet valahol a hazájában legalább „Hinti-hegynek” nevezzenek át. A szurkolók világbajnokként ünnepelték őt a végső sípszó után.
Az elesett hős
Whirlwind Ousmane Dembelé mindent követelt Evan Ndicka-tól, amíg a jobb oldalon jött lefelé, de a francia jól küzdött, szívvel és ésszel védett. Egészen addig, amíg a hosszú sérülés idején az események el nem sűrűsödtek. A 22 éves játékos előbb sárga lapot kapott a labda elütéséért, majd a hosszabbítás kilencedik percében a tizenhatoson belül a földre lökte Luuk de Jongot. A büntető nem volt vitatható, de a sárga lap túl kemény döntés volt – Artur Soares Dias játékvezető kevés tapintatot mutatott. Ennek következtében Ndicka kihagyja a West Ham elleni londoni elődöntő első mérkőzését április 28-án.
A kártevő
Kristijan Jakic olyan szívvel és adrenalinnal játszott a középpályán, hogy az igazi öröm volt. A 24 éves játékos megtestesítette mindazt, ami a Barcelonából hosszú időn keresztül hiányzott: a fékezhetetlen akaratot. A horvát ráadásul okos passzokkal és játékos megoldásokkal nyűgözött le újra és újra – ez volt az eddigi legjobb teljesítménye az Eintracht mezében.
A császár
Maybe it was the best game of his life. Sebastian Rode igazi kapitányként játszott, küzdött és vezetett, ő volt a császár a középpályán. A 31 éves játékos azonban ebben a szezonban újra és újra fizikai visszaesést szenvedett, sosem lett igazán fitt, így már nem is állandó játékos. De valahol Barcelonában Rode biztosan talált egy fiatalító forrást, és megitta azt. Remélhetőleg az elődöntőre még néhány palackot töltött.
Young Robben
Ansgar Knauff a várakozásoknak megfelelően sokat volt lekötve védekezésben, hiszen a labda elleni játékban a legtöbbször gyorsan kialakult egy ötöslánc, amelyben a Dortmund kölcsönjátékosa a jobb oldali szerepet töltötte be. Amikor azonban a gyors váltások pillanataira került sor, a 20 éves gyorsasági dribbler szinte megállíthatatlan volt. A legszebb jelenet: Amikor a 35. percben a szélről középre lépett, úgy verte Jordi Albát és Ferran Torrest, mintha két karton társak lettek volna. Csak a befejezése nem volt olyan jó, mint a nagy Arjené.
A végrehajtó
Aki elkapta Filip Kostic mezét, fontolja meg, hogy a Louvre-ban állítsa ki. A 29 éves játékos mesterien játszott, és jéghideg gólt szerzett a Barcának. Acél idegekkel a büntetőnél és sebészi pontossággal a 3:0-nál – kétszer is talpra állította a lelátón ülő közönséget. Az, hogy Dembelét nem mindig lehetett megállítani, nem von le semmit a nagyszerű teljesítményéből. Kostic maga is pályafutása legjobb meccséről beszélt utána.
The Rocket Man
Jesper Lindström őrült tempójával újra és újra fontos könnyítéseket nyújtott, ráadásul ő szerezte a büntetőt is az 1:0-ért. A Bundesligában töltött első évében a 22 éves dán még a fejlődésének elején jár, ami még inkább figyelemre méltóvá teszi, hogy máris letette a névjegyét a nagyszínpadon. A rajongók nagyon jól fognak szórakozni a rakétahajtású emberrel.
Uwe’s Eye
Igen, Daichi Kamada elég gyakran okot ad a vitára, mert minden futballista zsenialitása ellenére hiányzik belőle a következetesség. Csütörtök este azonban nem csak a bevallottan Kamada-rajongó Uwe Bein, a 90-es évek legendás frankfurti játékmestere szíve doboghatott meg. A japán játékos zseniális passzai és filigrán mozdulatai fenségesnek hatottak, úgy játszott, mint egy királyi – méghozzá a Camp Nouban!
Az ősrobbanás
Mint egy híres festmény utolsó ecsetvonása, Rafael Borré előadása tökéletesen illeszkedett az összképbe. Az elmúlt hetekben a kolumbiai válogatott csatár elöl magányos csatárként kínlódott és küzdött, de többször is szerencsétlenkedett. A bunyós egyszerűen nem tudott semmit sem kezdeni, szinte olyan volt, mint egy átok. Egészen a 36. percig. Az ellenfél Ronald Araujo nyilvánvalóan nem sejtette, hogy milyen katasztrófa készülődik, különben energikusabban védekezett volna. Borré azonban hirtelen elég teret kapott ahhoz, hogy mintegy 25 méterről a sarokba lője a labdát. Ez a lövés bekerül a történelemkönyvekbe.
