Teofilo Stevenson rekordbajnok volt, aki olyan nagyszerű lehetett volna, mint Muhammad Ali – de feláldozta profi karrierjét a kommunizmusért.
Gyász volt Havanna utcáin, a nemzetközi bokszvilág gyászolt.
2012. január 11-én – ma 10 éve – 60 éves korában szívrohamban elhunyt Teofilo Stevenson, a büszke kubai bokszoló nemzet nagy hőse.
A férfi, aki az első nehézsúlyúként háromszor egymás után olimpiai bajnok lett, már életében is legenda volt. És még nagyobbá válhatott volna – ha nem ragaszkodik olyan elvekhez, amelyek mai szemmel nézve elképzelhetetlennek tűnnek.
Teofilo Stevenson visszautasította a Muhammad Ali és társai elleni párbajt
„A legjobb nehézsúlyú bokszoló Teofilo Stevenson. A mai bajnokok közül senkinek sem lenne esélye ellene” – állította egyszer a korábbi világbajnok Goerge Foreman Stevenson fénykorában.
A nála tíz évvel idősebb Muhammad Ali és Joe Frazier le akarta rombolni Stevenson különleges varázsát, és milliós díjakkal akarták a profik közé csalogatni, de Stevenson makacs maradt.
Az amatőr bokszoló hű katonaként követte a kommunista elnök, Fidel Castro diktátumát, és lemondott a pénzről és a csillogásról.
„Mit számít egymillió dollár nyolcmillió kubai ellen, akik szeretnek engem” – mondta Stevenson, államfői szívéből beszélve.
Sztáróra az 1972-es müncheni olimpián
A kubai szocializmusban minden embernek egyenlőnek kellett lennie, és a sportolók sem lehettek kivételek. Ahelyett, hogy a kapitalista külföld édes csábításait követték volna, a kubai harcosoknak az olimpián kellett népszerűsíteniük hazájukat. Stevenson meggyőződéssel vette szívére a nemzeti feladatot.
Már az 1972-es müncheni olimpián való első szereplésétől kezdve emelkedett a csillaga: A szerény származású fiú 30 másodperc után kisöpörte első ellenfelét a ringből. Az elődöntőben a német bajnok Peter Hussingot ütötte ki. Amikor ellenfele nem indult a döntőben, Teofilo Francisco Stevenson Lawrence olimpiai bajnok lett – 20 évesen.
„Teljesen meg vagyok döbbenve. Olyan rendes ember volt, és valójában a légynek sem tudott ártani. Csak bokszolt, ez volt a célja” – mondta Hussing a müncheni vereség után. „Még soha nem kaptak el ilyen keményen” – vallotta be a „brachbachi medve”.
Bojkott megakadályozta a negyedik olimpiai győzelmet
1976-ban Montrealban és 1980-ban Moszkvában Stevenson szintén aranyat nyert – különösebb ellenállás nélkül.
A kubai dominátor lett a magyar Papp László (1948-1956) után az első ökölvívó a történelemben, aki három egymást követő olimpián nyert aranyat.
1984-ben a negyedik diadalt tűzte ki célul, de államfője ismét keresztbe tett neki: Kuba bojkottálta a Los Angeles-i játékokat, miután a nyugati államok négy évvel korábban Oroszország afganisztáni beavatkozása miatt nem voltak jelen Moszkvában.
Talán jobb is volt a Stevenson-mítosznak: az 1982-es müncheni amatőr világbajnokságon az olasz Francesco Damiani ellen meglepő módon már az elődöntőben kiesett.
Felfedezte egy német
A magas és mindig egyenesen bokszoló Stevensont – aki háromszoros amatőr világbajnok is volt – fénykorában stilisztának tartották, aki Alihoz hasonlóan súlycsoportjához képest elképesztően gyorsan bokszolt.
A Puerto Padre-ban született 1952. március 19-én, Stevensont egyszer egy német fedezte fel: Kurt Rosentritt NDK-boxedző 1964 és 1968 között fejlesztési segélyt nyújtott a karibi szigeten, és a berlini sportújságíró és Sebastian Deisler-életrajzíró Michael Rosentritt apja a kubai bajnok edző Alcides Sagarra gondjaira bízta felfedezettjét, aki Stevensont csúcsemberré formálta.
Kubában Stevenson a végsőkig nemzeti hős volt. 1976-ban beválasztották a nemzetgyűlésbe, majd a kubai sportszervezet igazgatója és a nemzeti ökölvívószövetség alelnöke lett.
Ő is a Fidel Castro körüli szűk körhöz tartozott – aki négy évvel élte túl példaképét, a bokszolót.