Az Atalanta Bergamo elleni 3-0-s vereség az Európa Liga döntőjében a Bayer első veresége volt a szezonban, és több területen sem tudták felvenni a versenyt. Óriási a csalódás
Jonas Hofmann továbbra is nyugodt maradt. A 31 éves játékos a dublini kispadon kapott helyet, így a pálya széléről kellett figyelnie, ahogy csapata elég hamar elveszítette a fonalat az Atalanta Bergamo ellen (0:3), és szokatlanul lomhán haladt. De nem volt ok az aggodalomra, gondolta Hofmann, legalábbis eleinte. „Tíz perc után azt mondtuk egymásnak a kispadon, hogy ez normális”. Elvégre az Európa Liga-döntő korai szakaszáról volt szó, így egy kis idegeskedés megengedhető. Hofmann és kispadtársai azonban kicsit később rájöttek, hogy nem csak a rángatózó kezdésről van szó – a Bayer sosem lendült igazán játékba.
Edmond Tapsoba hat perc után adta az első hajmeresztő rossz passzt, Piero Hincapie nem sokkal később feleslegesen szabálytalankodott a büntetőterület közelében, két perccel később pedig Granit Xhaka volt az, aki általában a Bayer középpályájának megfontolt gondolkodója és vezére, aki egy rossz passzal támadásra invitálta az olaszokat.
Hofmann „sok hibát, sok egyéni hibát, sok rossz passzt, egyszerű technikai hibát” regisztrált. Sóhajtott, hogy csapata játéka már az elejétől fogva „nem Bayer-szerű” volt – a Bergamóban inkább az az érzés alakult ki, „hogy ellenünk is megállják a helyüket, és megnyerhetik a bajnoki címet. Nekünk” – ismerte el Hofmann a 3-0-s vereség után – „nem sok minden volt, amivel ezt ellensúlyozni tudtuk volna.”
Leverkusen nem tudja tartani a lépést a párharcban
Ez a döntő előtt várható volt, hogy a Bergamo rendkívül agresszív és emberhátrányos lesz. Ennek ellenére a Werkselfnek óriási gondjai voltak. „Nem volt meg a meggyőződésünk a felépítésben” – mondta Hofmann, bár terv mindenképpen volt: „A hátvédeken keresztül vagy átlós labdákkal szerettünk volna laposan középre játszani, és kihasználni a mélységet.” Ez nem volt elég. Az Atalanta viszont a begyakorolt és már jellegzetes nyüzsgő magatartásával sok Leverkusen-i labdavesztést provokált, szinte állandóan a német bajnok, addig veretlenül álló, és hangsúlyozottan fizikálisan játszó
lábán volt.
„Nem volt elég tempónk a labdával” – kritizálta Simon Rolfes vezetőedző, aki arra panaszkodott, hogy csapata nem tudott gyors, tiszta labdakeringéssel sebességet vinni a játékba. „Valójában a szerelések uralták a játékot, és ebben voltak jobbak” – mondta Rolfes. „Szinte az egész pályán minden szituációban” a Bayer csak a második legjobb volt.
És persze „azt már tudtuk, hogy Európában abszolút topcsapat, ha sok a szerelés”. Rolfes szerint ez volt az oka annak is, hogy „egy olyan játékot akartak kialakítani, amelyben van hely és sok labdamenet”, hogy ne legyenek olyan gyakran szorongatva, és hogy kihasználják az erősségeiket a kombinatív és a mély játékban. De: „Ez nem sikerült nekünk”. Igaz
Hradeckynek hiányzik a támadó DNS
Bayer játéka komolyan hiányzott. Hiányzott az irányítás, a precizitás és a megfelelő tempóváltások, amelyekért Xhaka és kollégája, Exequiel Palacios általában felelősek. A duó azonban ezúttal sem adott lendületet és tempót, épp ellenkezőleg. Xhaka és Palacios egy olyan csapat soraiba állt be, amely ezúttal egyértelműen gyengébb volt ezen az abszolút csúcsszinten, és túlságosan ritkán volt képes kombinálni a veszélyes területekre. És hiányzott a kellő átütőerő, amikor mégis odaértek (Alejandro Grimaldo, 19. és 34.).
„Nagyon keveset láttam a támadó DNS-ünkből” – mondta Lukas Hradecky kapitány, aki, mint mindig ebben az Európa Liga-szezonban, most is Matej Kovárra bízta a kapuban. Hofmann pedig őszintén bevallotta: „Alig találtunk megoldásokat”. Sem a tempóval, sem a sokszor csábító labdabirtoklási futballal, ezért Xabi Alonso edző kijelentette: „Rossz napunk volt”.
Támadásban a baszkok kezdetben eltekintettek a klasszikus kilencfős védekezéstől, és a két mélységi sprinterrel, Jeremie Frimponggal és Amine Adlival, valamint a kreatív irányító Florian Wirtzzel rugalmas, gyors támadósorral álltak fel, ahogy azt az AS Roma ellen is tette az Európa Liga első mérkőzésén (2:0). Ők azonban mindannyian többé-kevésbé a levegőben voltak, akárcsak Victor Boniface, aki a második félidőben klasszikus támadóként lépett pályára
Védekezésben a Bayer túl passzív és következetlen volt
És mivel a Werkself játékában túl sok volt a védekezésbeli hiányosság, egyszerűen nem volt esélyük a klubtörténelem harmadik európai döntőjében a tisztán és egyenesen kombináló Atalanta Bergamo ellen, akiknek a soraikban ott volt a kiváló mesterlövész Ademola Lookman, az egykor szerencsétlen lipcsei kölcsönjátékos. A gyors szélső három lövést adott le a számára különleges dublini estén, és a labda háromszor talált a Leverkusen kapujába. Erőteljes és pontos.
Az 1:0 előtt Davide Zappacosta és a labdát szerző Lookman is megúszta a gyengélkedő Palaciost. A 2:0-t az előzte meg, hogy Adli elvesztette a labdát Kovar kirúgása után, Lookman ívelt a kapu felé, lövése előtt Xhakát engedte el, aki ebben a jelenetben nem kapott támogatást a passzív Tapsobától. És a 3:0-nál is Tapsoba állt a középpályán – ismét nem talált utat a Lookmannal való párharcba
Vége a hármas álomnak
Koncentrálatlan, passzív és következetlen – sok helyzetben így viselkedett a Werkself. És így a hármas álomnak most vége. Nagy a csalódottság – hangsúlyozta Hofmann, aki a szombati, 1. FC Kaiserslautern elleni DFB-kupa-döntőben „egy majdnem tökéletes szezont” szeretne elérni társaival. A teljesen tökéletes szezon szerda estétől már nem lehetséges
