Az eSport a helyszínen élő érzelmekből él – ezt a kölni VBL CC döntő is bizonyította. Egy ilyen esemény azonban szokatlan kihívások elé állítja a játékosokat is – különösen azokat, akik offline tapasztalatlanok.
A bevestor által szervezett virtuális Bundesliga klubbajnokság döntőjén a két év járvány után ennek megfelelően sokan voltak azok a játékosok, akik először vettek részt FIFA offline eseményen. Amikor minden szem és kamera a nap főszereplőire szegeződik, még a megrögzött öreg kezek is megrázhatják egy pillanatra a lábukat:
„Egy rövid ideig ideges voltam, amikor befutottam. De ebből semmit sem éreztem a játékban” – mondta Burak ‘burak__may’ May az eSportnak adott interjújában.
Koncentrációs problémák
„Más a feszültség, amikor állandóan kamerák vannak rajtad, és emberek rohangálnak a pályád körül. Engem személy szerint az első meccsen egy kicsit kihozott a sodromból, hogy ennyi mozgás volt” – magyarázza helyzetét Daniel ‘HSV_Daniel7’ Dwelk.
A kommentátorok és a műsorvezetők a játékostól alig néhány méterre, közvetlenül szemben az ellenféllel őrjöngve vagy dühösen felugranak. Úgy tűnik, nehéz megtalálni a teljes koncentrációt a játékra.
Az otthonos légkör megteremtése
„Egészen más, amikor látod az ellenfeled” – mondja Levy Finn ‘levyfinn’ Rieck. Sokakhoz hasonlóan azonban a rostocki születésű férfi is megtalálta a módját, hogy kizárja a hangulatot és a környezetet: „Mindig zenét hallgatok – ez egyfajta rituálém. Így úgy érzem, mintha a saját otthonomban ülnék.”
A 19 éves fiatalember időnként nemcsak fizikailag volt mozgásban a képernyő előtt, hanem a szája is tapintható mintát követett: „Hip-hopot hallgatok. Ilyenkor én is énekelek – csak hogy lemenjek.”
Összességében a fogaskerék a következő elvet követi: ami a Balti-tengeren működik, az Kölnben is sikerre vezet. „Henning esetében fontos, hogy az edzőnk mellette üljön, sokat pihenjen és beszélgessen vele. Ott próbálunk olyan kapcsolatokat kialakítani, mint amilyeneket általában itt online is szoktunk.” Ezzel a megszokott taktikával a liga újoncai csüggedten hajózhattak egészen az elődöntőig.
Még az 1. FC Köln sokat emlegetett hazai előnye sem hatott végül pozitívan, ahogy Denis ‘Denis’ Müller a Strassenkicker Bázisnak nyilatkozta: „A hazai előny egyáltalán nem tett jót nekünk, mert más felállásban játszunk, mint a saját stadionunkban. Megspóroltuk magunknak az utazással járó stresszt, de ez inkább kevésbé segített rajtunk.”
Stimuláns nagyszínpad
A fiatal Anders ‘RBLZ_Vejrgang’ Vejrgang úgy tűnt, hogy az elején kissé megzavarta a rá nehezedő nyomás. Az eSporttal folytatott beszélgetésben azonban azt nyilatkozta, hogy még mindig küzd egy kicsit a 90-es évekbeli móddal.
Az eSportnak adott korábbi beszélgetéseiben a FIFA nagy tehetsége már kijelentette, hogy nem gondolkodik a nyomáson. A szélsőséges érzelemkitörések mindkét oldalon jól ismertek a 16 éves dánoknál. Még a nagyszínpadon sem rejtette el őket.
Az addig ismeretlen helyzetet figyelemre méltóan kezelte. Míg a csoportfázisban még kétségbeesett könnyek gyötörték, a döntőben még a hangulat is feltüzelni látszott. A gólok után többször kereste a szemkontaktust a lelátón ülő családjával, felugrott és ökölbe szorította a kezét.
Vejrgang megtalálta azt a kapcsolót, amit minden FIFA-szakembernek meg kell találnia valamikor ahhoz, hogy a színpadon a reflektorfényben teljes teljesítményt tudjon nyújtani.
A gyakorlat teszi a mestert
A teljesítménykényszer az offline versenyeken egészen más, mint online, a megszokott környezetben, a nyilvánosságtól elzárva. Minél több ilyen esemény ismétlődik, annál távolságtartóbban reagálnak végül még az offline újoncok is – mint ‘burak__may’: „Megpróbálsz nem tudomást venni róla, és a lehető legjobban bejutni ebbe a játékosok alagútjába”.
Végül is egy ilyen esemény pozitívumai felülmúlják a negatívumokat. A VBL-CC-döntő ezt bizonyította a mutatott érzelmekkel.
