Erling Haaland gólt lő a második emeletről – és minden győzelmi álmától elszakítja egykori csapattársait: a Borussia Dortmund erősen játszott szerda este, bátran küzdött, de a norvég szenzációs gólja miatt mégis kikapott a Manchester Citytől. Sebastian Kehl sportigazgató ennek ellenére büszke volt a fekete-sárgákra, de kötelességének is látta.
Mats Hummels a passz útjába tette a lábát. Mats Hummels tette be a testét. Mats Hummels sprintelt és átnyúlt a gyepen. Röviden: mindent megtett, ami ezen a szerda estén egy középhátvéd számára lehetséges és megengedett, hogy megállítsa Erling Haalandot. Niklas Süle ugyanezt tette, később Nico Schlotterbeck is. Ám bármennyire is igyekezett a Borussia Dortmund három középpályása és áldozatosan küzdő csapattársaik Manchesterben, végül a Bajnokok Ligája csoportkörének második játéknapján elszenvedett 2-1-es vereségnél rá kellett jönniük, hogy ezzel a norvég természeti erővel nem lehet maradéktalanul megbirkózni.
A győztes gól példázza Haalandot
Már a 86. percben járt a ManCity és a BVB mérkőzése, amikor Haaland egy olyan mozdulattal bizonyította abszolút extraklasszisát, amire a világon a legtöbben nem is lennének képesek. Magasra emelkedett a levegőbe, hogy Joao Cancelo lesről érkező keresztlabdáját kung-fu stílusban, lábbal juttassa a dortmundi kapu felé. Sikerült neki, a labda a hálóba pattant. Fantasztikus gól volt, egy „instant klasszikus”, akárcsak az Oasis „Wonderwall” című slágere, amely később a stadion hangszóróiból is felhangzott. Egy gól, amelyről még egy év múlva is beszélni fognak, sőt, talán még sok év múlva is, mert annyira példamutatóan jellemzi ezt a kivételes játékost, Haalandot, aki szerda este álmából rázta ki egykori csapattársait a BVB-nél.
„Nem sok játékos lő ilyen gólt a világon” – mondta elismerően Edin Terzic, a Dortmund edzője. Az elmúlt években sokat profitáltunk Erlingből, mert ilyen gólokat lőtt nekünk.” Most a norvég a Manchester Citynek lövi a gólokat – és még jobbá teszi a világklasszis játékosokkal teletűzdelt csapatot.
Pedig a Terzic-tizenegy szerda este sokáig látótávolságban volt a győzelem. És ez nem volt véletlen, mert a szerencse folyton a kapufa és a keresztléc mellé repítette a Polgárok lövéseit. Nem, a Dortmund időközi vezetése Jude Bellingham révén (56.) már ekkor és a záró szakaszban is megérdemelt volt.
Első félidő: A BVB hazai védelme sakkban tartja Haalandot
„Ritkán láttam még a Manchester Cityt ennyire ötlettelennek, mint az első félidőben” – mondta a mérkőzés után Sebastian Kehl, a Dortmund sportigazgatója. E meglehetősen figyelemre méltó mondatért nem kellett ellentmondástól tartania, hiszen az első 45 percben egyetlen veszélyes labda sem repült a BVB kapusa, Alexander Meyer irányába. Haaland a szünet előtt azért is sápadt el, mert Hummels és Süle állandóan árnyékolta őt, az elöljárók pedig koncentráltan, éretten és következetesen dolgoztak közösen a labda ellen. „Ezt a minőséget mutattuk meg” – összegzett Kehl, akinek ezért annál keserűbb, „hogy nem tudunk belőle vásárolni”.
Pep Guardiola számára, aki harmadszor is nehéz feladat elé nézett a Terzic elleni harmadik mérkőzésen, még mindig volt néhány ász a tarsolyában. Miközben a Dortmund erői egyre inkább megfogyatkoztak, a spanyol lecserélte a potenciális különbséget jelentő Phil Fodent és Bernardo Silvát. Guardiola változtatott, Silvát és Kevin de Bruyne-t a szélen helyezte át, hogy végre ott is legyen hatás.
A hurok egyre szorosabbra húzódott, mígnem a 80. percben tört meg először a Dortmund ellenállása, amikor Marco Reus és Salih Öczan nem támadta eléggé John Stones-t, az angol pedig gyorsan lőtt távolról. Ez egy kemény lövés volt, de még mindig megállítható volt. „Normális esetben” – Kehlnek is el kellett ismernie – „Alex tartja ezt a labdát”. Ezúttal azonban Meyer, aki jelenleg a sérült dortmundi törzskapus, Gregor Kobel helyére ugrik be, nem kapta fel elég gyorsan a kezét. Ez a gól olyan volt, mint egy ébresztőóra a stadionban lévő 55.000 nézőnek – és Kung-Fu Haalandnak, Manchester új szuperhősének.
„Nagyon, nagyon jó meccset játszottunk. De a ManCity ellen, amely talán a világ legjobb csapata, 95 percen keresztül teljesen koncentráltnak kell lenned. Végig kell menned, még akkor is, ha elfáradsz, szenvedsz, nem sokat van nálad a labda” – mondta bosszúsan Emre Can, aki ebben a szezonban először szerepelt a Dortmund kezdő tizenegyében, és sok métert tekert, de nem tudta bezárni az 1:2-es védelmi rést, amelyet Bellingham nyitott meg azzal, hogy túl mélyre esett. De a védekező mindenes, aki ezúttal az egyszerű játékra koncentrált, és ezzel egyik legjobb meccsét hozta a BVB mezében, pozitívumokat is kihúzott ezekből az angol bajnok elleni intenzív percekből: „Ha minden meccsen úgy játszanánk, mint most a Manchester ellen” – mondta – „akkor szinte minden meccset megnyernénk. „
Kehl: építsünk a derbin mutatott teljesítményre
Az égszínkékek elleni teljesítmény nem hasonlítható a négy nappal korábbi lipcsei 0:3-hoz. Sőt, sokkal jobb volt, mint a legtöbb teljesítmény, amit a BVB a közelmúltban Terzic és elődje, Marco Rose alatt a pályára tett. Papíron az eredmény zsinórban a második vereség volt – ráadásul éppen a szombati, FC Schalke 04 elleni Revierderbi előtt – „de büszkék lehetünk erre a teljesítményre” – mondta Kehl, aki a játékosok házi feladatlapjára jegyzetelt: „Számomra ez a teljesítmény azzal a kötelezettséggel is jár, hogy szombaton a derbin ugyanígy kell teljesíteni. Ha a csapat ezt teszi, akkor csak egy győztes lehet.” Elvégre egy olyan ember, mint Haaland, aki ezt megakadályozhatja, csak egyszer van a világon – és szombaton a Wolverhamptoni Farkasokat kell elintéznie.
