Második alkalommal egymás után az FC Barcelona egyik legjobb tehetsége nyerte el az „Aranyfiú” díjat: Gavi (18) követi Pedrit (19) – míg a BVB támadójának, Jude Bellinghamnek ismét csak az első számú vesztes szerepe maradt
A helyszínt talán nem is lehetett volna jobban megválasztani. 27 hangulatos fok Palermóban és egy 19. századi palotában, közvetlenül a tenger mellett a nemzetközi és nemzeti sajtó a Golden Boy 20. kiadásának győztesének leleplezésére. Még Palermo polgármestere, Roberto Lagalla is beugrott, bár ezúttal nem szerepelt a szavazólapon.
A „Tuttosport” 2003 óta ítéli oda a legjobb európai U21-es játékosnak járó díjat. Korábban olyan későbbi topsztárok nyertek, mint Leo Messi, Kylian Mbappé vagy Erling Haaland, és olyanok, akik nem feltétlenül tartották be mindig az ígéretüket – mint Mario Götze, Mario Balotelli vagy a legelső győztes, Rafael van der Vaart.
Camavinga a harmadik, Musiala „csak” a negyedik
50 európai újságírók, és számos volt sztár, mint például Lothar Matthäus vagy Andrij Sevcsenko is szavazott idén, és a reményeket két Bundesliga-játékosra fűzték: a dortmundi Jude Bellinghamre és a bajor Jamal Musialára, akik Gavi (Barcelona) és Eduardo Camavinga (Real Madrid) mellett megérdemelten jutottak a négyes döntőbe.
Végül Gavi diadalmaskodott, míg Bellingham második lett, akárcsak tavaly, Musiala pedig a negyedik helyen végzett. A polgármester sportszerűen bólintott, még ha a bevallottan Juventus-szurkoló szívesebben látott volna elöl egy torinói születésű játékost. Ehhez azonban a gyengélkedő rekordbajnoknak előbb vissza kell találnia a megszokott győztes útra. Hiszen a Juve tehetsége, Fabio Miretti elnyerte a „Legjobb olasz aranyifjú” címet. Persze a torinói lap sem nélkülözheti teljesen a Juventust.
Azt követően, hogy José Mourinho és Carlo Ancelotti elnyerte az edzői trófeákat, Paolo Maldini a legjobb sportigazgató, Karim Benzema kapta az „Arany Játékos Ember” címet, amely bármelyik Austin Powers-filmnek becsületére vált volna. Végül egy kis Németország is felbukkant a „Legjobb európai aranylány” címet elnyert wolfsburgi Jule Brand személyében.
És amikor a szomszéd szobából Szicília zászlóshajója, a Pasta alla Norma hívogatott, és a nap tovább simogatta a tengert, Palermóban is valahogy minden „aranyszínű” volt néhány percre. Ez persze itt délen csak a gondatlanság buborékja. Jól kereső aranyifjak topklubokból, egy top hostel, amit a hangos, széles előcsarnok csivitelését hallgatva nyilván csak a jól szituált amerikaiak engedhetnek meg maguknak (éjszakánként 600 euró körüli ár), és délután 3 körül a hazai és nemzetközi újságírók ismét elindultak észak, nyugat és kelet felé.
A Palermitani, mint a város 7,3 százalékának problémái, a szegénységi küszöb alatt maradnak. És a végén lehet, hogy ez volt a rossz környezet az aranyifjaknak és a valóságtól távol álló futballbuboréknak.
