42 évvel ezelőtt az amerikai kedvenc Ray Mancini elleni brutális világbajnoki küzdelem Duk-koo Kim halálával és két másik tragédiával végződött. Drámaian megváltoztatták a sportágat
Ezt a bokszmeccset nehéz volt felülmúlni a tragédiák tekintetében: 1982. november 13-án Ray „Boom Boom” Mancini Las Vegasban legyőzte a koreai Duk-koo Kimet a könnyűsúlyú világbajnoki címért vívott mérkőzésen. Kim négy nappal a mérkőzés után meghalt a tragédia következtében, ami két további tragédiához vezetett, és örökre megváltoztatta a bokszvilágot.
Nem a koreai volt az első bokszoló, aki életét vesztette a ringben. Ennek ellenére az, ahogyan túllépte személyes határait a küzdelemben, sok vitát váltott ki a bunyót követő hetekben és hónapokban. Teljes 14 meneten keresztül párbajozott Mancinivel, és az utolsó menetben már alig tudott ellenállást kifejteni
Bokszolók 14 meneten át harcolnak
Kim és az USA-ban rendkívül népszerű Ray Mancini küzdelme, aki másodszor védte meg WBA-övét a koreai ellen, az első menetből brutális csatává alakult, amelyben mindkét bunyós kemény ütésekkel próbálta padlóra küldeni ellenfelét, különösebb védekezés nélkül.
Mindkét bunyós kemény ütéseket alkalmazott, mind a testre, mind az ellenfél fejére. A bunyósok többször megtántorodtak a kemény ütések után. A Las Vegas-i Caesar’s Palace előtti 10 ezer néző és a tévékészülékek előtt ülő milliók – a CBS élőben közvetítette a látványosságot az országos televízióban – éljenezték a brutális összecsapást.
Gil Clancy, aki akkoriban a CBS bokszelemzőjeként dolgozott, már a hatodik menetben rossz előérzete volt: „Valami történni fog ebben a küzdelemben. Vagy az egyik bunyós kap egy zúzódást egy ütéstől, vagy nagyon csúnyán a vászonra küldi a másikat.”
És pontosan ez történt: a 15 menetből a 14. menetben kiderült, hogy Kimnek még soha nem kellett ilyen távolságon keresztül bokszolnia. A koreai csak tántorgott a ringben. Egy ütéskombináció után Mancini egy reccsenő jobb kézzel küldte a földre ellenfelét. Bár Kim még megpróbálta magát a kötelek segítségével talpra húzni, Richard Green bíró megállította a küzdelmet
A győztes Mancini a küzdelem tragikus következményeitől mit sem sejtve ünnepelte győzelmét, ám alig néhány perccel a vége után a sportszerű végkifejlet már teljesen háttérbe szorult
Kim Deuk-Koo, az 1970-es évek végén és a 80-as évek elején a Ray „Boom Boom” Mancini elleni 1982-es címmeccse után tragikusan elhunyt dél-koreai könnyűsúlyú bokszoló boxing history pic. twitter.com/9a8lOmIwi0
– Boxing History (@BoxingHistory) June 11, 2021
Kim összeesik és meghal a kórházban
Kim nem sokkal a küzdelem után összeesett, és hordágyon kellett kivinni a ringből. A Sports Illustrated beszámolója szerint a koreai a kórházba vezető úton már csak percenként négyszer lélegzett.
Miután megérkezett a Desert Springs-i kórházba, Kimet sürgősségi műtétnek vetették alá. A két és fél órás műtét során egy közel 100 köbcentiméteres vérrögöt távolítottak el a koreai jobb agyféltekéjéből. Az orvos szerint ez a vérrög a verekedés során a fejére mért egyik kemény ütés következtében alakult ki.
A sikeres műtét ellenére Kim négy nappal később meghalt a vérrög következtében. Korábban kómába esett, ahonnan soha nem ébredt fel.
Makabrális: A koreai a harc előtt harci jelszavakkal keltett feltűnést. „Vagy ő hal meg, vagy én halok meg” – mondta egy riporternek a küzdelem előtt. Las Vegas-i szállodai szobájában nem sokkal a meccs előtt egy lámpára írta: „Élj vagy halj meg.”
A verekedés további tragikus következményekkel jár
Ha a korabeli bokszoló halála nem lett volna elég tragikus, a bunyót követő hónapokban számos további tragédiához vezetett.
Kim édesanyja, aki a New York Times szerint Dél-Koreából utazott Las Vegasba, és haláláig fia mellett volt, alig három hónappal fia halála után öngyilkos lett.
Alig hét hónappal a küzdelem után történt a következő tragédia: Richard Green bíró szintén öngyilkos lett. Green vállalta a felelősséget a koreai bokszoló
haláláért.
Mancini depresszióval küzdött
Kim ellenfele, Ray Mancini is magát hibáztatta ellenfele halála után, és depresszióba esett. Mancini továbbra is bokszolt és még néhányszor sikeresen megvédte a címét, de már nem volt igazán sikeres
A cím 1984-es elvesztése után 1992-es karrierje végéig szórványosan bokszolt, de Bob Arum bokszpromóter szerint „már soha többé nem volt a régi”
Tragikus incidens számos szabálymódosításhoz vezetett
A bokszsport számára is drámai esemény volt a mérkőzés, amely számos szabálymódosításhoz vezetett. A Nevada Állami Atlétikai Bizottság bevezette az álló „nyolcas számolást”. Ez lehetővé tette, hogy a bírók akkor is kiütést számoljanak, ha a bunyós valójában nem került a földre, de a kiütés határán állhatott. Azt is előírta, hogy a bokszolók a kiütéses vereséget követően legalább 45 napig nem bokszolhattak.
A legnagyobb szabályváltozást azonban a WBC vezette be: 1982-től a címmeccsek menetszámát a maximális 15-ről legfeljebb tizenkettőre csökkentették. A WBA és az IBF 1987-ben követte ezt a példát, és a WBO 1988-as megalakulásától kezdve szintén maximum tizenkét menetet írt elő.
Akárhogy is, 1982. november 13-a volt az a nap, amikor sok bokszrajongó és bokszmegfigyelő másként kezdte látni a sportágat. A bokszsport ettől a naptól kezdve már nem volt ugyanaz
