A McLaren nyerte a konstruktőri világbajnokságot a 2024-es Forma-1-es szezonban – Zak Brown ügyvezető igazgató szerint fontos szerepet játszott a vezetési stílus
A bizalom, a kritikakészség és a bátorság, hogy a felelősséget több vállra lehessen teríteni: Zak Brown ügyvezető igazgató szerint ezek voltak a McLaren sikerének sarokkövei a 2024-es Forma-1-es szezonban, amelyben a versenycsapat megnyerte a konstruktőri világbajnoki címet. Brown nem úgy tekint magára, mint a hajó vaskapitányára, hanem inkább edzőként, aki döntéseket hoz, amelyeket aztán az „irányítói” a maguk fineszével hajtanak végre, akárcsak az amerikai futballban.
„Amiben jó vagyok, az az, hogy megtaláljam a legjobb embereket a megfelelő szerepekre” – tisztázza Brown, akinek vezetői stílusához a felelősség átadása is hozzátartozik. „Támogatom őket, folyamatos visszajelzést adok nekik, de ugyanakkor hagyom, hogy végezzék a munkájukat. Fontos, hogy a legjobbat hozzam ki belőlük, hogy az egész csapat lendületet kapjon”.”
Brown ezért tízfős csapatot épített maga köré, akik felügyelik a saját területüket, és hagyják, hogy saját döntéseket hozzanak – ők az irányítói, akik az amerikai futballban a játékokat végrehajtják. A bizalom itt nagy szerepet játszik: „Nagyon lojálisak vagyunk, de nem mindig értünk egyet egymással. Ez nagyon építő, mert tudjuk, hogy mi is kritizáljuk egymást”.
Ezzel a stílussal a McLaren visszakerült a Forma-1 csúcsára, még akkor is, ha a versenyzői cím a Red Bull-os Max Verstappené lett. A csapat 26 éve várt arra, hogy ismét megnyerje a konstruktőri világbajnokságot. Lando Norris és Oscar Piastri voltak azok a pilóták, akik ezt a mérföldkövet elérték. Végül mindössze 14 pont döntött a címvédésről: a Ferrari lett a második, a Red Bullnak be kellett érnie a harmadik hellyel.
Brown bizalmat szavaz Andrea Stellának, a McLaren csapatfőnökének, aki Andreas Seidel helyét vette át, és azóta is jól teljesít. Brown a legfontosabb irányítójától várja a kritikát, hogy képben maradjon: „A menedzsmentstílusom része, hogy az emberek megmondják, hogy tévedek. Akkor kiigazítom a viselkedésemet, de kritikus is maradok. Ettől lesz konstruktív. Azért vagyok itt, hogy támogassam a csapatot. A csapatért dolgozom, és nem fordítva.”
„Én csak segítek, de nem én vagyok az irányító” – folytatja Brown. „Andrea az irányító, a csapat minden menedzsere irányító. Én vagyok a menedzser, és segítek meghozni a döntéseket. De nem én dobom a labdát. Brown megosztja a gondolatait a zsinórmesterekkel, és szeret vitatkozni, de az elképzeléseit vasököllel erőltetni nem szokta. Bízik azoknak az embereknek az ítélőképességében, akiket ő maga toborzott a feladatra.
Brown a saját határait is tiszteletben tartja. Piastri versenymérnöke, Tom Stallard egyszer azt mondta Brownnak, mennyire nagyra értékeli, hogy az ügyvezető igazgató nem avatkozik bele a parancsnoki székbe. „Nem mondom meg Tomnak vagy Willnek [Joseph, Norris versenymérnöke], hogy mit tegyen, vagy hogyan közelítsen meg egy versenyt. Erre nem vagyok alkalmas” – ismerte el Brown. „De így vívom ki a tiszteletet.”