Tíz évvel ezelőtt a Glasgow Rangers a 4. ligába kiesett. Azóta folyamatosan mentek vissza a csúcsra. Most az Európa Liga döntőjében az Eintracht Frankfurt ellen, de még messze nem oldódott meg minden problémájuk.
Glasgow sok nagyszerű futballestet ismer, de az az 50 évvel ezelőtti szerda még mindig egyedülálló volt. 1972. április 19-én a város két európai elődöntőnek is szemtanúja volt. A Rangers az FC Bayernt fogadta a Kupagyőztesek Kupájában, a Celtic pedig az Inter Milant a Nemzeti Bajnokok Kupájában. Az Ibroxban végül 80 ezren szurkoltak a 2-0-s győzelemnek és a döntőbe jutásnak, míg a Celtic Parkban 75 ezren gyászoltak az olaszok elleni büntetőpárbaj után. Amikor aztán a Rangers 3-2-re legyőzte a Szpartak Moszkvát a Camp Nouban, megszületett a „Barca Bears”.
Az első nemzetközi bajnoki cím esélye 50 év után
A mai napig hősként tisztelik az akkori győzteseket, ami aligha meglepő, hiszen ez maradt a büszke klub egyetlen nemzetközi diadala. 1961-ben és 1967-ben a Rangers elvesztette a Kupagyőztesek Kupája döntőjét, 2008-ban pedig az első Európa Liga-döntőben a Zenit Szentpétervár ellen maradt alul. Ezután pedig inkább a múlt elől való meneküléssel vannak elfoglalva, így kevés hely marad az álmoknak, amelyek most a Frankfurt elleni Európa Liga-döntőben válhatnak valóra.
„A feltámadás” – ezzel a címszóval illette több brit médium a 4. divízióból Sevillába tartó menetet, ahol mindkét tábor több ezer szurkolója ünnepli majd a szerdai döntőt. „Remélhetőleg békés marad” – mondja Craig Moore, aki egykor a Rangers csapatkapitánya, később pedig a Mönchengladbach védője volt. „Ez nem csak a játékosokról szól, hanem a szurkolókról is, arról, hogy hogyan képviseled a klubodat és az egész országodat.” A Rangers hétfőn több videót is közzétett a klub legendáinak a szurkolókhoz intézett felhívásaival, az egyikben Graeme Souness négyszer is figyelmeztet: „Viselkedjetek!”
Mert a 2021-es bajnokság utáni ünneplés tavaly májusban eléggé elfajult. A lezárás közepette a Rangers-szurkolók Glasgow belvárosában garázdálkodtak, egyesek még templomoknál is megálltak. Nicola Sturgeon skót miniszterelnök dühös felhívást intézett a zavargókhoz. „A Rangers szurkolók által itt tanúsított erőszak, vandalizmus és katolikusellenesség egyszerűen elfogadhatatlan” – mondta egy évvel ezelőtt.
Újra elmélyültek a szakadékok Glasgowban a Celtic és a Rangers, a katolikusok és a protestánsok, az inkább Írország felé hajlók között, miközben a Rangers öltözőjében még mindig II Erzsébet királynő portréja lóg. És a viszálykodásnak természetesen köze van a blues visszatéréséhez is.
Különösen az 1980-as évek végén és az 1990-es években, Souness és az októberben elhunyt Walter Smith vezetése alatt voltak Skócia meghatározó erői, zsinórban kilenc bajnoki címmel és olyan sztárokkal, mint Brian Laudrup, Jörg Albertz, Paul Gascoigne vagy a fiatal Gennaro Gattuso.
Flying high, falling low
Sokkal később azonban kiderült, hogy a klub számos játékosnak és edzőnek illegálisan fizetett egy második cégen keresztül, és – akárcsak a Borussia Dortmund annak idején – masszívan a lehetőségei felett élt. A profik pazarul kerestek, az olyan edzők, mint Dick Advocaat, vásárlással voltak elfoglalva. Több mint egy évtizeddel később minderre fény derült. Amikor Her Majesty’s Revenue and Customs 75 millió font hátralékot követelt, de a Rangersnek csak kétmillió volt, az akkor 140 éves klubot 2012-ben hivatalosan felszámolták, és a League 4-ben kellett újraindulnia.
Egy bíróság végül öt évvel később úgy döntött, hogy a korábbi Rangers csődtömegéből egy fillért sem lehet behajtani, és az új vállalat, a Rangers Football Club Ltd. nem vonható felelősségre. Az ellenfél szurkolóinak, nem csak a Celticnek, ezért már régóta megvan a maguk módszere a számolásra: A Rangers nem 55 bajnoki címet nyert, hanem csak egyet, a 2021-es világrekordot.
Újjáépítés a negyedik osztálytól
A tavalyi bajnoki cím, amelyet Steven Gerrard edzővel a kispadon nyertek meg, már jelzésértékűnek számított: a Rangers, amely 2016 óta újra az élvonalban szerepel, végre újra a régi kerékvágásban van. Azt, hogy a Celtic múlt héten megnyerte a bajnokságot, a város kék sarkában is túl tudják tenni magukat rajta. Mert három nappal az Európa Liga-döntő után szombaton egy második címvédési lehetőség vár rájuk: a Skót Kupa döntőjében a Heart of Midlothian ellen.
Giovanni van Bronckhorst, aki egykor maga is a Rangers profija volt az aranykorban, tavaly novemberben vette át Gerrardtól az edzői posztot, és taktikai rugalmassággal és ügyességgel két döntőbe manőverezte a csapatot. Ma a holland azt mondja: „Ez egy hihetetlen utazás volt”.
És az egész klubnak, akár csak tízéves a Rangers, akár már 150 éves. Az Európa Ligából származó milliók óriási segítséget jelentenek a régóta ismét szűkösnek tűnő kasszának, így már januárban is alig lehetett volna erősíteni. Aaron Ramsey legalább kölcsönbe érkezett a Juventustól, de sérülés miatt többnyire hiányzott. A walesi azonban ott lehet a csapatban az Eintracht elleni döntőn.
Az első osztályról szól minden
Ez végül is a jövőről is szól. A Sevilla győztese közvetlenül kvalifikálja magát a Bajnokok Ligájába, ahol a Rangers 2011 óta nem jutott csoportkörbe. Az első osztály pedig döntő érv lehet az újonnan érkezők számára, hogy Glasgow-ba költözzenek. Ott úgyis nagyszerű fociesteket élsz át.
