Real Madrid a PSG és a Chelsea után a ManCity-t is kiütötte a CL-ből, és látványos visszatéréssel bejutott a döntőbe. Ezúttal azonban volt egy fejlemény, amire figyelni kellett.
Még egyszer megcsinálták. Ezek a királyiak, még a 90. percben sem verték meg a 3:5-ös összesített állásnál, és ismét sikerült győztesen kikerülniük egy ilyen helyzetből. Ami várható volt, miután a PSG és a Chelsea már a végén kikapott a vélt fölény ellenére.
A Manchester City ellen, amely az első mérkőzésen egyértelműen jobb csapat volt, és 4:3-as előnnyel utazott Madridba, nem lehet letenni a Real korábbi „remontadáinak”, ezeknek az őrült visszatéréseknek a sablonját. Legalábbis nem teljesen.
Mert az elődöntő visszavágóján Carlo Ancelotti csapata több szempontból is más arcát mutatta, sőt, negatív értelemben is. Alig 18 perc elteltével a spanyol bajnokin – Benzema kétszer, Vinicius Junior egyszer – hiányzott az elkerülhetetlen higgadtság, és három jó gólszerzési lehetőséget is elpuskáztak, ami egyben azt is bizonyította, hogy a Blancók jobban jöttek ki a játékból.
A jobb szerkezet és intenzitás a hajrában, valamint az ezúttal nyolcas posztra visszatért Toni Kroos helyezkedése biztosította, hogy a City szakembereinek több gondot okozott az ellenfél és a saját presszingje a Bernabeuban, mint amennyit a Realnak tulajdonítottak volna. Összességében az égszínkékek szorítása és dominanciája sokkal kevésbé volt hangsúlyos, mint az első mérkőzésen – a nyomásgyakorlás fázisa csak az erősen kijátszott vezetés (Mahrez, 73.) után következett be, amikor a Realnak hátul kellett kinyílnia.
És még így is ritkán sikerült Pep Guardiola csapatának érvényre juttatnia a többnyire számbeli és játékbeli fölényét a madridiakkal szemben, mert a katalánok láthatóan ismét túl óvatosan állították fel őket egy fontos idegenbeli mérkőzésen. Az ember, akinek a sikereket egykor óhatatlanul szépen ki kellett érdemelni, mára minden bizonnyal pragmatikussá vált, aki szervezett védekezéssel is képes meghatározni egy mérkőzés menetét, mint például a Liverpool elleni bajnoki összecsapáson fázisokban – Madridban azonban a tőle megszokott támadófoci rovására is.
Kroos dicsérete edzőjének
A végén Guardiola nem csak reményvesztetten maradt a pálya szélén, míg egy edzőzónával arrébb játékosai ellenfele, Ancelotti köré csoportosultak. A végső sípszó után a DAZN szakértője, Sandro Wagner és a Real stratégája, Kroos kiemelte az olasz „szerény” hajlandóságát, hogy hagyja, hogy a játékosai segítsenek dönteni bizonyos változtatásokról. „Figyelembe veszi a véleményünket” – árulta el Kroos. A Real tehát idővel hozta a „játékosok játékát”, míg a City egy olyan fázisban, amikor ezek csak részben voltak eredményesek, már nem tudott önálló lábat letenni a földre edzője utasításai nyomán.
Mindegy, hogy Ancelotti egyedül döntött, vagy néhány játékossal megbeszélte – a Chelsea elleni visszavágón már a mérleg nyelvére billentett középpályás mindenes Eduardo Camavinga és a kétszeres gólkirály Rodrygo behozásával, aki nem először csillogtatta meg elsősorban a joker szerepét, a királyiak oldalára billentette a mérleg nyelvét – különösen a viszonylag veszélytelen hosszabbításban.
Az ismétlődésre való tekintettel az olasznak, aki a „kevesebb több” mottó alapján talán a „kevesebb több” mottó alapján edzősködhet a meccseken belül, valószínűleg meg kell fontolnia, hogy a Liverpool elleni döntő előtt a frissítő fiatalokat már a kezdőből beveti a Liverpool nagy intenzitású tempója ellen. Megkérdezheti Camavingát és Rodrygót, hogy ők maguk mit gondolnak erről.
