Az Eintracht Frankfurt a West Hamet fogadta az Európa Liga elődöntőjének visszavágóján, így 1980 óta először jutott be az európai döntőbe. Az egész főváros készen állt egy történelmi labdarúgó estére, amelyet az Eintracht egy korai sérülés okozta sokk után hazai győzelemmel koronázott meg.
Frankfurt edzője, Oliver Glasner két friss játékost hozott be az első mérkőzésen aratott 2-1-es győzelemhez képest. Lindström, aki mögött „amúgy is volt egy nagy kérdőjel”, combsérülése után nem volt időben bevethető. Hauge a sérült támadót váltotta a kezdő tizenegyben. Glasner ráadásul Ndicka-t használta Toure helyett a háromfős hátsó alakzatban. A West Ham edzője, David Moyes sem változtatott jelentősen a kezdő tizenegyén az első mérkőzés után, mindössze egy újoncot hozott be a kezdőcsapatba, Coufal váltotta Johnsont a jobbhátvéd posztján.
Hintereggernek korán ki kell mennie
De a mérkőzés elején mindkét csapat amúgy is küszködött. A Frankfurtban és a West Hamben is érezhető volt a feszültség, hiszen különösen egyszerű labdavesztések nem voltak ritkák. Az Eintracht ráadásul már a negyedik percben mélyütést szenvedett: Hinteregger egy Antonióval vívott sprintpárbajban megsérült a jobb combja, és egyenesen jelezte, hogy nem tudja folytatni. Toure váltotta a frankfurti védőt.
Cresswell pirosat lát – Borré a megváltó 1:0
Az SGE azonban nem hagyta, hogy a középhátvéd elvesztése megzavarja őket, és egy kicsit nagyobb önbizalmat szerzett a saját játékában. Az Eintracht a vendégek korai kiküldéséből is profitált: Cresswell volt az utolsó ember, aki egy hosszú labdát követően a földre rántotta Hauge-ot, és piros lapot kapott (19.), miután Jesus Gil Manzano játékvezető a monitoron átnézte a jelenetet, és felülvizsgálta az eredeti sárga lapot. A West Hamre innentől kezdve mamutfeladat várt, hiszen az SGE szurkolóit is felbuzdította a kiküldés, és korbácsolta előre csapatát.
A szurkolók támogatásával a teher lekerült az SGE játékosainak válláról. Borré nyitógólja pedig megrázta a Frankfurtot: Knauff asszisztjára a gólszerző a bal sarokba helyezte a labdát (26.). A vezetéssel a hátuk mögött az Eintracht egyre inkább lelassult és stabilizálódott. A West Ham ezzel szemben az ellentámadásokra koncentrált, és szinte kizárólag a saját büntetőterületen belül védekezett. A szünet előtt csak egyszer voltak veszélyesek a vendégek, de Ndicka a hajrában tisztázott Zouma lövésénél (44.), és megmentette a szűkös előnyt.
A szünet után sokkal lassabb játékot láthattak a szurkolók. A West Ham egyelőre alacsonyan tartotta a kockázatot, és az ellentámadásokra koncentrált, amelyeket az SGE többnyire korán és következetesen megállított. A Frankfurt azonban a túloldalon nem igazán került pályára. A hazaiakból hiányzott az ész és a kreativitás ahhoz, hogy a kompaktan védekező vendégek utolsó lánca mögé kerüljenek, ezért egyelőre nem alakultak ki nagy lehetőségek.
A West Hamnek nincs meg a kellő szerencséje
A záró játékrész hajrájára kicsit izgalmasabbá vált a mérkőzés: a West Ham kockáztatott, de veszélyes helyzetet nem alakított ki, egyedül Dawson ütött egy sarokrúgás után a büntetőponton légüres térfelet, és kihagyta a lehetséges 1:1-et (77.). Nem sokkal később ismét elszabadultak az indulatok, és a vendégek edzőjét, Moyes-t egy kisebb dulakodás után pirossal küldték el (78.). A lebilincselő és lelkesítő zárószakaszt a Joker Paciencia szinte azonnal a becserélése után be tudta fejezni, de a döntő 2:0-ról hajszállal maradt le (83.).
A saját kapuja előtt aztán szerencséje volt az Eintrachtnak, hogy a vendégek utolsó rohamának nem lett vége: előbb Trapp mentett Antonio elől (89.), majd Soucek fejelt közelről a kapu mellé (90.), ami után az SGE szurkolói végleg ünneplő üzemmódba kapcsoltak és készültek a sevillai döntőre.
A május 18-i sevillai döntőben a Frankfurt a Glasgow Rangersszel találkozik, amely a Lipcse 3-1-es legyőzésével megakadályozta a német döntőt. Először azonban ismét a bajnoki labdarúgás kerül napirendre: a Leipzig vasárnap (15.30) a Gladbachot fogadja. Szintén vasárnap (15:00) a West Ham a Norwichot fogadja.
