Minek kell tulajdonképpen történnie ahhoz, hogy a doktornő gallérja kipukkadjon? Ledobja a kontrollert, és egyszerűen kiviharzik az arénából százezer néző előtt? 2018-ban Amszterdamban volt egy ilyen legendás pillanat. Itt „Dr. Erhano” elvisz minket egy időutazásra a hírhedt FIFA-rájátszásig.
FIFA-t játszol. Nevetséges gólokat kapnak. Az ellenfél provokál. Már nincs esélyed a győzelemre. A kontroller a sarokban landol, a düh eluralkodik rajtad, és feladod a játékot. Ezt a reakciót valószínűleg minden ambiciózus FIFA-játékos megtapasztalta már.
Amszterdam, 2018. június. a FIFA 18 Global Series rájátszása zajlik. A világ legjobb 64 játékosa küzd a 16 helyért az év legrangosabb tornáján, a FIFA e-világbajnokságon.
Én is benne voltam a pakliban, hogy valóra váltsam az álmomat, hogy játszhassak a világbajnokságon. De ami ezután következett, az sajnos a legnagyobb „botrány” volt, amiben eSportolóként részt vettem.
Dühös a játékra, dühös az ellenfélre
Negyedik svájci forduló. 0-3-ra állok, még egy vereség, és kiestem a versenyből. Ellenfelem: ‘ilyamitkin’ Kanadából. A mérkőzést több százezer néző előtt élőben közvetítik.
Ezen a hétvégén pályafutásom legrosszabb versenyét játszottam. Alig van kreativitás támadásban. Nincs kompakt védelem. Az „ilyamitkin” elleni meccsen még mindig én voltam a jobb játékos, és ez annak ellenére, hogy ezen a meccsen sem játszottam jó FIFA-t.
Első szakasz: 8:4 lövés számomra. Végeredmény: 3:2 az ellenfelem javára. Meg nem érdemelt eredmény, de a visszavágóra még minden nyitott volt. Ismét fölényben voltam, de kihagytam néhány lehetőséget, köztük egy büntetőt. Az ellenfelem rendkívül alacsonyan tartotta a tempót, oldalt váltott. A FIFA 18-ban pedig nagyon nehéz volt bárkit is nyomás alá helyezni. Sőt, az első lövésével sikerült két gólra növelnie az előnyét.
Az összpontosításom és a hitem, hogy megnyerjük a meccset – elpárolgott. Belülről forrongtam. Dühös voltam. Dühös az ellenfélre és dühös a játékra is. Az „ilyamitkin”-re, amiért „csúnyán” játszott, és a játékra, amiért nem volt a szerencse az én oldalamon. És dühös voltam magamra, mert rájöttem, hogy a felkészülésem nem volt optimális. A 85. percben lezártam a meccset, és elhagytam a színpadot. Egy igazi „dühös kilépés”, ráadásul a legnagyobb színpadon.
Már kifelé menet tudtam, hogy nagy zűrzavart okoztam, és ennek következményei lesznek – el kell viselnem őket.
Nagyjából egy órával később egy neonsárga mellényes biztonsági ember átadott nekem egy darab papírt. Az „EA Competitive Manager” írta, azzal a szöveggel, hogy kizárnak a versenyből, és nem kapom meg az 1000 dolláros nyereményt a részvételért.
Ismertük egymást, mert évekig versenyszerűen játszottam, és a világ egyik legjobb és legbefolyásosabb FIFA-játékosa voltam. Szerettem volna eszmét cserélni vele és bocsánatot kérni tőle.
Megbuktam, de nincs esélyem beszélni az EA-val
Az indítékaimat is el akartam mondani neki, még ha nem is „igazolás” vagy „bocsánatkérés” lett volna. Ez nem volt profi, tudom, de én is csak ember vagyok… Egy nagyon érzelmes ember, aki elvesztette az önuralmát ebben a helyzetben.
Sajnos, soha nem jutottam el a beszélgetésig, és a kapcsolatom az EA-val attól a naptól kezdve megrepedt. Ezt nagyon sajnálatosnak találtam, mert sokat tettem a FIFA eSportért.
Azt követően tájékoztattam az akkori munkaadómat, a VfB Stuttgartot, hogy a FIFA 18-as szezon végén befejezem eSport-játékos karrieremet. Azonban nem a ragequit volt az egyetlen oka ennek a döntésnek.
Szerencsére a VfB Stuttgart eSport illetékesei meggyőztek, hogy folytassam. És megérte: a következő szezonban valóban sikerült kvalifikálnom magam a FIFA e-világbajnokságra, és megvalósíthattam az álmomat a hivatalos FIFA-világbajnokságról.
A FIFA egy olyan játék, amelyben eSportolóként ingadozol a magasságok és a mélységek között. Az én példám lenyűgözően mutatja, hogy érdemes küzdeni az álmainkért, függetlenül attól, hogy milyen a helyzet. Azonban soha többé nem fogom eldobni a kontrollert.