1936. június 19-én a német bokszlegenda Max Schmeling sokkolta az amerikai sztárt, Joe Louist – Adolf Hitler legnagyobb örömére. A politikailag robbanékony rivalizálásból inspiráló barátság lett
A boksztörténelem egyik legnagyobb szenzációja volt. És egy különleges és történelmileg figyelemre méltó barátság kezdete, amely haláláig tartott. 1936. június 19-én – ma 88 éve – a német bokszlegenda, Max Schmeling New Yorkban találkozott a verhetetlennek tartott amerikai Joe Louis-szal.
Ez egy rendkívül feszült rivalizálás volt, amelyet politikailag Adolf Hitler és a nemzetiszocialisták hatalomátvétele táplált Schmeling hazájában. A második világháborút megelőzően a küzdelmet a rendszerek, a totalitárius diktatúra és a liberális demokrácia párharcaként tüntették fel. A valóságban azonban a konstelláció ennél sokkal összetettebb volt.
MAX SCHMELING MÁR AZ 1936-OS ELSŐ HARC ELŐTT IS LEJTMENETBEN LÁTSZOTT
Schmeling távolságtartóan viszonyult a náci rezsimhez, Louis, akit az afroamerikai közösség imádott, egyben a viszály szimbolikus figurája is volt egy olyan időszakban, amikor az ország számos részén még mindig érvényben volt a faji szegregáció – és még a Louisról szóló ujjongó beszámolók is gyakran rasszista felhangokat hordoztak. A „barna bombázó” beceneve csak egy a sok, ma már tabunak számító attribúció közül.
Sportilag a küzdelem egyértelműnek tűnt: Az akkor 22 éves Louis felfelé ívelő úton volt, Schmeling pedig a lejtőn látszott lenni, miután elvesztette a Jack Sharkey ellen 1930-ban elnyert világbajnoki címét. A New York Yankees baseball-stadion 42 000 nézője azt akarta látni, hogy az akkor 31 éves Schmeling elbukik Louis ellen – de a dolgok másképp alakultak
SCHMELING FELISMERTE LOUIS GYENGE PONTJÁT – ÉS BEJELENTETTE
Míg Louis meglehetősen lazán készült a mérkőzésre, és időt szakított arra, hogy mellékesen golfozni tanuljon, addig Schmeling jól felkészült: Felismerte Louis gyenge pontját – amit nyilvánosan is bejelentett. Aligha vették komolyan. Sokan úgy gondolták, hogy a figyelemfelkeltés érdekében beszélt.
Schmeling azonban valójában tudta, mit csinál: Louis mindig lógva hagyta a bal kezét egy-egy ütés után – Schmeling meglátta a lehetőséget a hatékony ellenütésekre. A tanácstalan Louisnak nem volt válasza Schmeling taktikájára, és a tizenkettedik menetben két testre és állra mért jobbos után kiütötte. Louisnak utólag be kellett ismernie, hogy alábecsülte ellenfelét.
SCHMELING ELHATÁROLÓDIK A NÁCI REZSIMTŐL
Schmeling diadalát, amely tökéletesen illeszkedett a náci propaganda rasszista világképébe, ennek megfelelően ki is használták. „Ez egy német győzelem volt” – jelentette be a gonosz propagandaminiszter, Joseph Goebbels, a Berliner Lokalanzeiger pedig a következő főcímmel jelent meg: „A Führer gratulál Schmelingnek”. A már említett Adolf Hitler virágot küldött Schmeling feleségének.
Az, hogy Schmeling jó híre a háború utáni időszakban is megmaradt, annak volt köszönhető, hogy viszonylag visszafogottan fogadta el kisajátítását. Schmeling köszönetet mondott a népnek és a Führernek, de egy bizonyos ponton túl nem engedte, hogy ez így legyen: Nem lépett be az NSDAP-ba, megtartotta zsidó menedzserét, Joe Jacobsot, sőt még Hitler tiszteletét is megtagadta. „Bokszoló vagyok, nem politikus” – ez volt az egyik leghíresebb mondata. És az ő esetében ez a távolságtartás nem volt üres frázis.
Később kiderült, hogy Schmeling még a hitleri rendszer áldozatainak is aktívan segített: 1938-ban, a novemberi pogromok idején két zsidó fiatalt rejtett el szállodai szobájában, és segített nekik elmenekülni. Ez csak 1989-ben vált ismertté, amikor a megmentett testvérek az Egyesült Államokban jelentkeztek.
JOE LOUIS 1938-BAN RÖVIDRE ZÁRJA A REVÁNSOT
Figyelemre méltó, hogy nem Schmeling, hanem a vesztes Louis volt az, aki felkerekedett, hogy kihívja a világbajnok James J. Braddockot – miután trónfosztotta őt, a fiatal bajnok számára a Schmeling elleni bosszú volt az elsődleges.
A Schmeling és Louis közötti világbajnoki mérkőzésre 1938. június 22-én került sor, ismét a Yankees Stadionban, és még nagyobb feltűnést keltett: a 70 000 szurkoló között ott voltak a hollywoodi szupersztárok, Clark Gable, Gary Cooper, Gregory Peck és Douglas Fairbanks is.
Schmelingnek ezúttal nem volt esélye, Louis érett világklasszis sportolóvá érett – aki mindössze két perc után kiütéssel nyert. Schmelingnek mindössze két ütés sikerült. Aznap senki sem nyert volna az apja ellen, mondta később Schmeling Louis fiának.
Amennyire feszültséggel teli volt a párbajuk, annyira figyelemre méltó volt a Schmeling és Louis között kialakult személyes kapcsolat is: a második világháború utáni újraegyesülés után is kapcsolatban maradtak. Schmeling akkor is támogatta Louist, amikor az a karrierje befejezése után nehéz időkbe került, és nagy anyagi szükséghelyzetbe került.
A barátság Louis 1981. április 12-én bekövetkezett haláláig tartott, és Schmeling – aki 2005-ben, 99 éves korában hunyt el – a koporsóvivők között volt.